ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

54.rész +18

Jeon Jeongguk

Kedden újabb hat órányi szenvedés és Jane rövid látogatása után Jiminnek a szobámban épp megpróbálom érthetően elmagyarázni a harmadfokú egyenletek katyvaszát, amit bevallom, még nekem is nehéz volt megértenem. Neki is többször többféleképpen el kell ismételnem, de én a tanárával ellentétben türelmesen megvárom, míg megérti. Látom rajta, hogy nagyon próbálkozik, ami imádnivalóvá teszi még egy ilyen helyzetben is.

- Nagyjából érted?- kérdezek rá, miután megcsináltunk együtt egy példát.
- Hihetetlen, de igen- feleli boldogan. Annyi biztos, hogy ezt az arcát az igazi matek tanára nem ismeri.
- Oké, akkor most próbálj meg párat magadtól- mondom, hisz elérkezettnek látom az időt, hogy kicsit magában is gyakoroljon.
- Tudod mit? Játszunk, hogy legyen tétje!- dobja fel Jimin az ötletet magabiztosan. Nem sok jóra számítok, de izgatottnak tűnik, én pedig nem akarom a kedvét szegni.
- Játszunk!- adom be a derekam, ezzel boldog mosolyt varázsolva arcára. Ezért már megérte beleegyeznem.
- Szóval a játék lényege, hogy ha eltalálom az eredményt, te veszel le egy ruhát, ha pedig elrontom, akkor pedig én- magyarázza lelkesen, mire leesik az állam. Hogy nem láttam ezt előre? Ezek után már csak reménykedhetek, hogy Jimin sokat rontson. Persze csak mert nem akarok vesztesként kikerülni ebből a furcsa játékból.
- Érdekes játék ez- jegyzem meg, mire Chim szerényen megvonja kecses vállát.
- Keress nekem feladatokat!- noszogat elém tolva a matek könyvét, amit el is veszek. Elsőnek egy könnyűt választok, hogy legyen egy kis sikerélménye és örüljön, hogy vetkőzni kezdek.
- Ez- karikázom be a kiválasztottat, Jimin pedig már dolgozni is kezd. Nagyon koncentrál és lelkesen körmöl, de pár perc alatt végez is. Az eredménye és a levezetése hibátlan, ezért tartom a szavam és leveszem a pólómat.
- Csak így tovább, édes!- bíztatom perverz kedvesem, aki le se veszi a szemét csupasszá vált felsőtestemről.
A következő egyenlet is elég egyszerű és újra helyes megoldást kap.
- Ügyes!- dícsérem meg, majd leveszem mind a két zoknim. Az egyik bónusz, de nem látszik valami elégedettnek.
- Hűha! Ez aztán valami- horkant fel, mire elnevetem magam.
- Te mondod? Én már félig meztelen vagyok!- színlelek felháborodást, mintha nem tervezném ezek után próbára tenni.
- Hamarosan már teljesen az leszel- bízza el magát és lehajol hozzám egy csókra. Már ezzel is húzza az agyam, olyan incselkedő. Előre tudja, mi lesz ennek a vége és bevallom, én is.
- Add a következőt!- sürget, mikor eltávolodott tőlem, én pedig nem is váratom sokáig. Kíváncsi vagyok, ezt ki tudja-e bogozni.

Nagyon lelkesen fog hozzá, de észrevehetően több időbe telik megoldania. Mikor elém nyújtja már látom, hogy miért. Kétszer is neki futott, de végül egyik eredménye se lett jó. Ennek most kivételesen örülök.
- Elrontottad- vigyorodom el nyertesen.
- Hogy mi?- tátja el Jimin a száját.
- Jól hallottad. Vetkőzz, mielőtt én vetkőztetlek le!- figyelmeztetem, mert már nagyon közel állok hozzá. Erre bár továbbra is értetlen ábrázattal, de leveszi a pólóját és velem ellentétben messzire hajítja. Persze egy darabig úgyse lesz rá szüksége.
- Mit rontottam el?- kérdezi közelebb tolatva hozzám, hogy elmagyarázzam neki. Ez így egy kicsit nehéz, de megemberelem magam. Elvégre ennek az órának az a lényege, hogy Jimin tanuljon a hibáiból és felismerje azokat. Az pedig már haladás, hogy érdekli, mit rontott el.
- Itt hiányzik egy mínusz jel, ez pedig őszintén, egy hatalmas katyvasz- vallom be az első megoldására mutatva. - De a második tényleg nem rossz. Jó nyomon jártál- dícsérem meg most is és megengedem magamnak, hogy kecses derekára simítsak.
- Köszi!- mosolyog rám hálásan, így most rajtam a sor, hogy lopjak tőle egy csókot.
- Nincs mit. Jöhet a következő?
- Igen, mielőtt elvonnád a figyelmem- mondja, pedig pontosan ez volt a célom. De most bebuktam. Újabb feladatot adok neki, amivel sokáig küszködik és folyton újra próbálkozik. Míg agyal, én fejben már annál a résznél tartok, hogy nincs rajta semmi.
- Kész van- nyújtja át végül a füzetét, amiben kis kutakodás után végül megtalálom a helyes végeredményt. Basszus! Ezek szerint megint én jövök.
- Na?
- Ez megint jó- mondom, ezzel magamnak is beismerve, hogy túl okosra tanítottam.
- Hát... mivel már nincs egy zoknid se...
A nadrágom jön. Vesztésre állok. Jimin éhes tekintettel nézi végig, ahogy letolom magamról és kilépve belőle visszaülök mellé az ágyra, de ettől próbálok elvonatkoztatni. Még mindig nyerhetek. Mivel Jiminen nincs zokni, már csak két feladaton kell elhasalnia.