ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

35.rész

Pᴀʀᴋ Jɪᴍɪɴ

A Jungkookkal töltött újabb csodálatos este utáni reggelen, míg én Kook anyukájával próbálok valami ehető és egyben tetszetős reggelit csinálni, valaki ráfekszik az ajtócsengőre.
- Megtennéd, hogy megnézed, ki az?- fordul hozzám Sujin, én pedig már rohanok is. Először csak résnyire nyitom ki az ajtót, hogy épp csak kitudjam dugni a fejem, de mikor megpillantom Pete-t annak a túloldalán, azonnal szélesre tárom.
- Áh, Jimin! Jungkook átadta az üzenetem?- kérdezi, ám nekem halvány gőzöm sincs, miről van szó.
- He?- reagálok tudatlanul, ezért barátom részletesebben is kifejti, mire gondol.
- Hát szóval ma látogatás nap van és arra gondoltam, ennyi idő után azért jó lenne odatolni a képünket.
- Hát az ki van zárva!- vágom rá azonnal, és kis híján rácsapom az ajtót. Mit nem lehet azon érteni, hogy én nem akarok bemenni Jane-hez? Magának okozta a bajt, a saját hülyeségének köszönheti, hogy sittre került, amivel ráadásul minket is bajba sodort. Pete csak a mi elmondásunkból és a hírekből informálódott az este végével kapcsolatban, mivel ahogy Jungkook mondta, már előtte lelépett a barátnőjéhez. Ő nem élte át azt az idegörlő helyzetet és nem kergették meg túlsúlyos, kétes múltú testőrök.
- Ne csináld már, Jimin! Komolyan elakarsz dobni egy három éves barátságot egy félresikerült este miatt?
- Az nem egy félresikerült este volt. Jane pont így tervezte. Eleve káoszt akart okozni. És tudod, nekem már rohadtul elegem van belőle, hogy állandóan keresi a bajt. Ő már nem az a Jane, akit megismertünk. Megváltozott. A régi Jane soha nem hanyagolt volna el minket a drogos barátai miatt, sőt nem is drogozna. Nekem ez már túl sok és nem vagyok hajlandó tovább elviselni.
Csak úgy ömlenek belőlem a szavak, így azok egymás után sebeznek meg. Viszont ez az igazság. Belefáradtam Jane játékaiba.

Pete kissé sokkos állapotban próbál kitalálni valamit, amivel meggyőzhet arról, menjek vele, de végül képtelen rá.
- Én megértelek. Szerintem is nagyon elzüllött mostanság, viszont én nem tudok elhátrálni tőle, ahogy te. Te is tudod, hogy ha kellett, mindig ott volt mellettem. Ugyanúgy téged sem tudnálak cserben hagyni soha. Nem számított, milyen ramatyul voltam, sokszor estig virrasztott mellettem és dumált mindenféléről, csakhogy ne legyek egyedül. Úgyhogy én elmegyek hozzá.
- Ezt nem tilthatom meg- szipogom serényen törölgetve a szemeimet, hogy ne legyen csupa nedvesség az arcom. Tudom, hogy azt mondtam, nem bírom már Jane-t és a hülyeségeit, de akkor is nehéz teljesen megválnom tőle, mert igen, én is tudom, hogy egyébként mennyire csupa szív lány. A megfelelő emberekkel persze.
És azt is, hogy akármekkora görény is néha, ha engem csuktak volna le, nem számítana, mi miatt, ő mindig meglátogatna.
- Azért szólj, ha meggondolnád magad- mondja búcsú képpen, majd hátat fordít nekem és folytatja útját a börtön felé.

Csak pár másodpercig bámészkodok utána, aztán végre becsukom az ajtót, és felrohanok Bambi szobájába, hogy nyugalomban kisírhassam magam. Ő még mindig mélyen alszik, ezért nincs is szívem felkelteni, hogy neki zokogjam el magam. Inkább az ágy szélére húzódok, és ott kezdem el itatni az egereket. Miért kellett idáig eljutnunk? Soha nem akartam, hogy a mi triónk felbomoljon, pláne nem ilyen módon. És soha nem gondoltam volna, hogy én leszek az első, aki kiválik belőle.

Erre a gondolatra a sírásom csak még hangosabbá válik, amitől megint csak nem hallok semmit. Először csupán Jungkook hátamhoz feszülő mellkasát érzékelem és erős karjait, amik bizonytalanul ölelik át reszkető testem.
Szavait csak nagyon lassan tudom értelmezni.
- Rosszat álmodtál, szívem? Mi a baj?- aggodalmaskodik, és a hátamra fordítva szemügyre veszi sírástól eltorzult arcomat. - Kérlek, mondd el! Nyugodj meg a kedvemért- hajtogatja folyamatosan, a fejemet simogatva közben, amitől lassan sikerül lecsillapodnom. A zokogásom hüppögéssé szelídül, beszélni azonban még mindig képtelen vagyok a gombóctól a torkomban.
Helyette magamhoz húzom Bambit, ezzel próbálva teljesen elterelni a figyelmem Jane-ről és az egész reggelről. A barátom nem sürget tovább a vallással, csak hevesen kalapáló szívvel hagyja, hogy kipihegjem magam a mellkasán. Talán pont emiatt nem említette meg Pete üzenetét. Hogy elkerülje ezt. Okos ötlet volt tőle. Ő megkímélt volna, hiszen tudja, mennyire haragszom a barátnőmre és hogy milyen nehéz helyes döntést hoznom a kapcsolatunkat illetően.
- Pete itt volt- nyögöm ki nagy nehezen, mikor úgy érzem, nem fenyeget egy újabb könnyzápor.
- És? Rosszul volt?
- Nem. Jane-ről beszélt. Azt mondta, ma bemegy hozzá. De... de én képtelen vagyok.
- Megértem. Tudom, hogy neheztelsz rá, és hidd el, hogy minden okod meg van rá. Nem értékelt téged és bajba sodort. El kell gondolkodnia ezen- mondja Bambi, mintha egyenes belém látna. Nem úgy, mint Pete. Ő nem tudta felfogni, hogy Jane milyen fájdalmakat okozott nekem mostanában. Egy igazi barát ilyesmit sose tenne.
- Most lesz ideje rá.
- Így van. Te pedig próbálj meg nem szomorkodni- puszil bele a hajamba, amivel megmosolyogtat. Imádom, mikor ilyen gyengéd. Mindig tudja, hogyan csitítsa el a bennem dúló vihart.
- Azon leszek- mondom, bár az összes életkedvem elszállt. Bűntudatom van, amiért nem megyek Pete-vel, de Jungkooknak igaza van, Jane-nek el kell gondolkodnia azon, amit tett. Nem csak Justin bulijáról van szó, hanem hónapokról. Remélem, tényleg sikerül neki, és hamarosan tiszta lappal kezdhetünk.