ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

36.rész +16

Jeon Jeongguk

Bár nem szívesen, de magára hagyom Jimint a sötétedő partszakaszon, és igaz, csak pár percig vagyok távol, mégis, mikor kezemben az ajándékával visszaérkezem hozzá, hatalmas nagy kő esik le a szívemről, hogy nem rabolta el senki.
Akkor nem lenne kit meglepnem.

Mögé lopakodva bökdösöm meg lapockáját, mire hatalmas szemekkel hátra is ugrik. Meglepetten figyeli meg a külön neki készített szörf deszkát, amin az utóbbi egy hétben dolgoztam. Öröm nézni csodálkozó arcát.
- Meglepetés! Mit szólsz hozzá?- kérdezem, habár már előre tudom, mit fog felelni. Csak nem a borzalomtól képedt el ennyire.
- Nagyon tetszik! Hol találtad?
A padláson.
- Ez még az enyém volt, csak átfestettem neked. Olyan lett, mint a bicód.
Legalábbis nagyon igyekeztem hasonlóra alkotni. Tudom, hogy nagyon szereti azt a biciklit, ezért gondoltam, ha lesz egy ugyanolyan szörf deszkája, annak tuti örülni fog majd. És szerencsére így is van.
Úgy tátog, mint egy partra vetett hal.
- Tedd le!- mondja mégis pár másodperc sokk után, ezzel most nekem okozva meglepetést. Szóval tetszik neki, de mégsem akarná látni? Ássam el a homokban? Mit akarhat?
- Miért, mégsem tetszik?- kérdezem totál összezavarodva, mire édesen megrázza a fejét.
- Tedd le, mert megfoglak csókolni, és így nem megy, ha a kezedben tartod, a végén még eltöröm- magyarázza el szándékát, mire megvilágosodom és azonnal a homokra fektetem a deszkát.
Így hogy már nem áll közöttünk az égvilágon semmi, karcsú derekára marok és éhesen csapok le kiszolgáltatott ajkaira. Ebből a csókból tudom meg csak igazán, milyen hálás nekem és mennyire szeret. Rajtam is elhatalmasodnak az érzelmeim, így míg Jiminie pufi ajkait csókolom, ringatni kezdem aprócska testét.
Percekig feledkezünk egymásba, mégis mikor Chim elhúzódik tőlem olyan érzésem van, mintha csak pár másodpercig élvezhettem volna csókját.

- Kipróbálhatom?- kérdezi legújabb deszkájára célozva lelkesen.
- Mindjárt lemegy a Nap...- mondom, bár tudom, hogy a barátomnak semmi sem akadály. Még a korom sötét sem.
- Na és? Annál izgalmasabb- hadarja izgatottan.
- Te már csak tudod- motyogom az orrom alatt. Jimin harmadik neve az, hogy izgalom. Úgysem tudnám lebeszélni, én pedig ha már voltam olyan hülye, hogy estére időzítettem az ajándékot, kénytelen leszek igent mondani.
- Na jó, legyen. Csináljuk!

Így történik hát, hogy ismét az éjszaka pancsolunk. Jimin szörf tudása egyelőre annyiból áll, hogy felküzdi magát a deszkára, aztán visszapottyan a vízre. Szerinte ez is valami, én pedig a világért sem cáfolnám meg. Én kíválóan szórakozok bénaságán.
- Most azért is menni fog. A nagy számok törvénye alapján...- mondja elszántan, és újra felkúszik a deszkára.
- Szurkolok, baby- paskolom meg fedetlen combját, amin már felcsúszott úszónadrágja a sok küzdés miatt. Figyelem, ahogy óvatos mozdulatokkal feltolja magát, mikor viszont már úgy ahogy kiegyenesedett, elveszti az egyensúlyát és egy nagy csobbanás kíséretében újból csődöt mond.

Segítek neki feljönnie a felszínre, és ugyanúgy söpröm ki haját az arcából, mint húsz próbálkozással ezelőtt. Most azonban már ő is besokallt.
- Elfáradtam. Lassan sellővé változom, annyit vagyok a víz alatt.
- Hát azt megnézném- nevetek fel magam elé képzelve az uszonyos Jimint. Nem is tudom, milyen szín illene hozzá.
- Ne is mondd, ez minden vágyam- vigyorog ő is, majd lecsatolva bokájáról a deszkát, ellöki a part felé. Így már semmi sem állíthatja meg, hogy rám csimpaszkodjon a víz alatt, ami így mindjárt melegebbnek érződik.
- Köszönöm! Tényleg, ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam- mondja egy édes mosollyal kipirult arcán. Most annyira szép. A holdfényben imádott vonásai kiélesednek és láttatni engedik, milyen természetes szépség is. Mint egy tündér. Számomra ő a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. Nem is tudom, megérdemlem-e őt.
- Örülök, hogy tetszik, édes! De sok mindent kaphatsz még tőlem. Úgyhogy ne kiabálj el semmit.
- Jó. Bár úgy emlékszem, neked lesz szülinapod és nem nekem- mondja újra felhozva kedvenc témáját. Képtelen elengedni.
- Tudod, hogy ez nem jelent semmit. Nekem elég ajándék, hogy szeretsz és hogy az enyém vagy. Soha nem kérek többet.
- De én meg szeretem megajándékozni, akiket szeretek. Úgyhogy csak egy aprócska meglepetést engedj meg!- kéri a tarkómat simogatva közben és beveti azt a nézését, amit látva képtelen vagyok nemet mondani neki. Hiába utálom a születésnapi hercehurcát, ha Jimin ezt akarja, ez lesz.
- Na jó, egy aprócskába csak nem halok bele- mondom ezzel teljesen felvillanyozva. Örömében azt se tudja, hol csókoljon meg, ezért az összes vízből kint lévő testrészemre jut pár.
- Reméljük. A szülinapodon különösen tragikus lenne.