ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

15.rész

Pᴀʀᴋ Jɪᴍɪɴ

Mielőtt kitenném a lábam Jungkook otthonos szobájából a tőle kapott fürdőnadrágban, először meg kell várnom, hogy körbenézzen. Hiába mondtam neki, hogy ismerem a szüleit, ő erre azt felelte, csak látásból.
- Gyere, már le léptek!- dugja be fejét az ajtón, majd szélesre tárja előttem. Ezt a bejárati ajtónál is megismétli, mintha az este folyamán elveszítettem volna a karjaimat is és nem csak az eszem.
- Miért parázol a szüleid miatt? Nem tudják, hogy nálad voltam az este?- kérdezem már az utcán olvadozva. Embertelen hőség van, a víz is biztosan meleg, épp ezért akartam a partra menni. Pete-t is felhívtuk, hogy legyen velünk, de még nem kelt fel, az anyukája vette fel a telefont.
Ez azt jelenti, hogy kettesben leszünk. Ismét. Ez a gondolat nyugalommal tölt el. Kevés ember húzta ki velem ennyi ideig, mint Jungkook, de őt látszólag egyáltalán nem zavarja, hogy ma ismét Pete nélkül maradtunk.
- De, épp ez a baj. Mindketten nagyon kíváncsiak, pont mint te. Nem akartam, hogy hülye kérdésekkel fárasszanak.
- Oh, én nem bántam volna! Szívesen megismerkedtem volna velük!

Mostanában sokszor megfordultam Bambi házában, de azokban az időpontokban a szülei mindig távol voltak, így esélyem se volt velük össze futnom. Jungkook sem beszél róluk olyan sokat, bár azt tudom, hogy túl sok figyelmet szentelnek a szörfre, és annál kevesebbet a fiukra. Én értem, hogy a munka az munka, de az én szüleim mindig szakítottak rám időt, még akkor is, ha több szülinapjuk adódott és sose vittek haza a munkából.

- Talán majd legközelebb. Most azt akarom, hogy rám áldozd azt az energiát, amit leszívtak volna rólad- mosolyog rám féloldalasan, mire akaratlanul is mocskos dolgok jutnak eszembe. Egy szépen berendezett, ízléses szoba, egy széles ágy és két meztelen test. Az egyik az enyém, a másik Justinétől eltérően napbarnított és izmokkal teli. Bambié.
Kicsit megszédülök, legalábbis az eltompult agyammal csupán annyit érzékelek, hogy lekanyarodom az út szélére. Ennyi történik a derekamra fonódó izmos kar védelme miatt, ami visszatart egy kellemesnek nem mondható eséstől.
Lenézek az erekkel tarkított alkarra, amit az előbb a mocskos és gusztustalan agyam a legintimebb testrészemre vizualizált és elönt a szégyen. Nekem barátom van, nagy hiba Bambival szemben így éreznem. Mégha nem is történt köztünk semmi komolyabb, az hogy erről fantáziálgatok egy ártatlan félmosoly után már komoly okot ad az aggodalomra.
- Hohó! Beütött a hőség, Chim?- kérdezi még mindig tartva, ami nem árt, mert nem biztos, hogy egyedül újra a saját lábamon tudnék most állni.
- Chim? Ez a bosszúd a Bambi miatt?- kérdezem az idétlen név hallatán. Vajon hogy jutott az eszébe?
- Jól vagy?- kérdezi figyelmen kívül hagyva a kérdésem, miközben az arcomat fürkészi aggodalmasan. Ennyire kipirosodtam volna? Basszus, remélem nem! - Ne menjünk vissza?- faggat tovább, mivel még mindig néma vagyok. Ezzel sem könnyíti meg a dolgom. Vissza is mennék, meg nem is. Jungkook házában nincs ok levetkőzni, a strandon viszont muszáj Bambinak is megszabadulnia a fölösleges textiltől. Bár kicsit aggódom, mert ha már csak attól, hogy elképzeltem őt csupaszon össze akartam esni, milyen reakciót fog kiváltani belőlem, ha élőben láthatom a ruháján is átütő izmait.
Még jó (vagy ebben az esetben lehet mégsem), hogy a kíváncsiságom erősebb, mint az aggodalmam.
- Nem kell, jól vagyok, Bambi- szedem össze magam végre, megpaskolva széles vállait. - Ne aggódj miattam!
- Ez kicsit nehéz, hiszen az őrangyalod vagyok.
- Igaz- kuncogok, bár míg ő csak poénkodik, én komolyan gondolom. Ha ő nincs, az arcomat már végig horzsolta volna a vakítóan zöld mű fű.

Az út további részében igyekszem nem rá nézni, nehogy pislogásától ismét rám jöjjön a virágot szagolhatnék, ez pedig szépen működik is.
Ártatlan társalgást folytatunk, míg le nem érünk a szokatlanul zsúfolt partra. Szörfösök hada telepedett a homokba, turisták húzódnak napernyők alá, és néhány korunkbeli bandázik a vízhez közel.
- Aki utoljára ér a partra az egy Brownie szőrcsomó!- kiáltom el magam, majd sprintelni kezdek. Pár másodperc előnyre teszek szert Bambi döbbenetének köszönhetően, de így is meglepően könnyen beér. Könnyedén leugrik a lépcsőkről, míg én lassítva szedegetem a lépcsőfokokat, így mire észbe kapok, ő már kis híján a homokon van.
- Várj!- szólok utána és rákapcsolok már amennyire tudok, hogy beérjem. Mintha lassítana, de az is lehet, hogy csak hallucinálok a melegtől és az intenzív testmozgástól.
Lihegve futok Bambi háta mögé, aki valóban lassított és hogy végrehajtsam tervem elrugazkodva a talajtól a hátára vetem magam. Bambi azonnal megtart, sőt forog is velem párat, mire nevetni kezdek. Fogalmam sincs, hogy maradt ennyi energiája, talán ő valami full extrás reggelit tolt be valamilyen shake-el, ami pár órára igazi teherbíró robottá változtatta. Esküszöm, hogy ő alig kapkodja a levegőt. Ez kicsit ijesztő.
- Te Superman vagy?- kérdezem, mikor letett a forró homokra. Még mindig szédülök az előbbitől, úgyhogy jobbra balra lépkedem, mire Jungkook cukin kikacag.
- Dehogyis! Inkább Dr. Strange- feleli, én pedig igazat adok neki. Képességei miatt komolyan rá hasonlít leginkább, de akkor Dr. Strange kondiba járó izompacsirta változata.
- Én Amerika Kapitányért csorgatom a nyálam- osztom meg vele az egyik újabb celeb crushom. Hamarosan az összeset megismeri majd. Csak rá ne jöjjön, hogy az összes hasonlít rá kicsit, mert akkor könnyű lesz kitalálnia, hogy ő a legújabb.
- Nem rossz választás, de nekem Vasember a kedvencem. Régebben mindenem Vasemberes volt, még az alsóm is- mondja, mire csak hümmögök, és a karomba csípek, így elterelve a figyelmem Jungkook alsó nadrágjáról, amit az átkozott agyam megint elém vetített. Ilyenkor kifejezetten gyűlölöm, hogy minden egyes dolgot elképzelek.
Kiveszem Bambi táskájából a naptejet, és elkezdem a bőrömbe dörzsölni jó alaposan, de még az átkozott fehér színtől is tisztességtelen gondolataim támadnak. Remélem, Bambi különleges képességei közt a gondolatolvasás pont nem szerepel. Bár, ha igen, már az utunk elején hagyott volna pofára esni.
- Segítsek bekenni a hátad?- kérdezi, én pedig próbálok nyugodtan rá mosolyogni.
- Azt megköszönném.