ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

27.rész

Pᴀʀᴋ Jɪᴍɪɴ

Finom érintések keltenek álmomból, én pedig még a kómás fejemmel is rá tudok jönni, hogy nem Brownie van ilyen kedves hangulatában.
Kinyitom a szemem, ezáltal pedig megpillanthatom Bambit, ahogy őzike szemekkel bámulja az arcomat, azon belül is a számat, miközben kezei a takaró alatt cirógatják csupasz derekam.
Tekintetét csak nagyon lassan vezeti fel már nem csukott szemeimre, és olyan ijedté válik, mintha szellem lennék.
- Eskü nem akarlak megerőszakolni!- mondja pár másodpercnyi csend után, amit hallva azonnal elnevetem magam. Nem gondoltam volna, hogy ezt a képtelen mondatot újra hallani fogom még, pláne nem Bambi szájából, de igazán illik ide.
- Az már többé nem lenne erőszak- felelem, majd egy rövid csókot nyomok ajkaira. Tekintve, milyen régóta vágyunk már egymásra, nem is sietnénk, ha most azonnal megtennénk. Csak azt nem tudom, hogy ez a józan eszem vagy a reggeli libidóm szerint lenne helyes.
- K-komolyan mondod?- kérdezi nagyokat pislogva, mire bólintok.
- Már egy jó ideje nem. De ez nem azt jelenti, hogy most azonnal meg kellene tennünk. Ezzel nem foglak úgy lerohanni, mint a csókkal- mondom, és remélem, ez így is lesz. Tekintettel kell lennem rá, hogy Bambi még szűz és bár tegnap este picit túlzásba estem, ebben neki kell megtennie az első lépést.
- Kösz, Chim- mosolyodik el édesen, majd kinyújtózkodik és feltámaszkodik, így kényelmesen letud nézni a kómás fejemre. - Csinálhatok neked reggelit, vagy te is titkolsz a szüleid előtt?- utal itt saját magára, mivel ő még mindig fél engem a szülei elé vinni. Én azonban alig várom, hogy végre bemutathassam őt az enyémeknek, akik csak annyit tudnak, hogy szakítottam Justinnal. Bambit úgy mutattam be nekik, mint barátomat, úgyhogy elég nagy meglepetés lesz számukra, ha látják majd, hogy együtt töltöttük az éjszakát.
- Nem, én azt akarom, hogy tudjanak rólad, mivel elég sokáig leszel velem.
- Sokáig?- csillan fel a szeme, és még azelőtt mosolyra húzódik, hogy az ajkai megtennék ezt.
- Az örökké valóság elég hosszú idő, nem?
- Veled még az sem lenne elég- mondja és a homlokomra csókol. - De ugye nem lesz semmi balhé?- aggodalmaskodik a szüleim miatt, akik az elfogadóság minta példái. Amikor coming outoltam előttük, egyáltalán nem voltam ideges és végül mint kiderült, nem is lett volna indokolt stresszelnem, hiszen nagyon jól fogadták a hírt, hogy a fiúkhoz vonzódom. Azt mondták, nekik édes mindegy, ki a szívem választottja, csak boldogan lássanak. Bambi mellett pedig egyszerűen kicsattanok, így egy szavuk sem lehet.
- Dehogyis. Már előre látom, ahogy anya körbeugrál téged. Tudom, hogy imádni fognak- nyugtatom meg, és kihúzom az ágyból. Akkor sem engedem el a kezét, mikor lefelé menetelünk, hiszen anyáéknak csak még egyértelműbb lesz a helyzet, ha kéz a kézben látnak minket. Plusz imádom Jungkook kezét az enyémben tudni.

A szüleimet végül a nappaliban találjuk, épp egy zsúrra pakolnak össze. Annyira belemerültek a játékok restaurálásába, hogy először észre sem vesznek minket, ezért hangosan jó reggelt kívánok nekik. Ők kijavítják szép délutánra. De most nem ez a lényeg.
Ahogy felém fordulnak rögtön megakad a tekintetük a mellettem álló Bambin, és egyszerre meg is illetődnek.
- Mint tudjátok ő Jeon Jeongguk, csak mostantól a fiúm és nem a barátom- mutatom be újra Bambit, mivel úgy látom, ő sincs épp a helyzet magaslatán. Ő sem találkozott még a szüleimmel, ezért legalább olyan zavarban van, mint ők.
Elsőként anyám találja meg a hangját, és tapsikolva gratulál nekünk.
- Hát ezzel most alaposan megleptél! Azt hittem, több időt vesz majd igénybe, hogy túl lépj Justinon.
- Hát Jungkook elég ügyesen elcsábított, ez tény- villantok egy mosolyt Jungkookra, aki ugyan még mindig nem tud mit kezdeni a szüleim lelkesedésével, viszonozza a gesztusomat.
- Oh, alig várom, hogy jobban megismerhesselek, de most sajnos sietnünk kell, egy igazi palotát kell összeeszkábálnunk a város másik végében- mondja anya, mire Jungkook lovagiasan felajánlja számukra a segítségét.
- Jaj, nagyon édes tőled, de ne félts minket, volt már ennél húzósabb munkánk is!
- Ne is mondd, Szívem!- emlékszik vissza apa, majd egy pár pillanatnyi flashback után fogja a díszleteket és a garázshoz igyekszik velük, hogy bepakolja azokat a kocsiba.
- Hát annyi biztos, hogy lenne mit mesélnünk. De mindennek eljön majd az ideje. Csak azt kérem, hogy ne szedjétek szét a házat- fordul felém anya, hiszen már ő is tudja, hogy Jungkook mennyire rendmániás. Tőle nem kell félteni semmit. Vagyis talán egy dolgot, de ki tudja, lehet még aközben is vigyázna, hogy minden a legszebb rendben maradjon.
- Ne féljen, voltam már itt egy párszor- nyugtatja meg Jungkook, és átkarolva a derekam puszilja meg az arcom. Azonnal felderülök, ami anya éles tekintetét sem kerüli el. Mindenttudóan rám mosolyog, majd Bambira is vet egy pillantást és most először látom rajta, hogy igazán elégedett. Mikor először látta Justint észrevettem rajta, hogy elfogult. Aggódott értem a köztünk húzódó szakadék miatt, ami végül tényleg rengeteg vitánk okozójává vált, és Jane is előszeretettel kötött bele.
Bambin viszont láthatja, hogy rendes és tisztelettudó fiú. Talán túlságosan is az hozzám képest, de ez engem egy cseppet sem zavar.
Na meg már eleget áradoztam róla ahhoz, hogy egy rossz gondolata se legyen róla. Tudja, hogy mennyit segített és segít azóta is Pete-vel és azt is, hogy bármi is történt mindig mellettem állt és vigyázott rám. Kétsége sem lehet afelől, hogy szeretem őt.
- Azt hiszem, kordában tudom tartani őt- utal itt rám, ami nem is olyan nagy hazugság. Bár kisebb baleseteim még mindig előfordulnak bárhol járok, egy ideje nem törtem el semmit. Még a tegnapi kuka is sértetlen maradt.
- Na hát ez érdekesen hangzik- jegyzi meg anya is szkeptikusan, amit azért nem hagyhatok szó nélkül.
- Úgy csinálsz, mintha fokozottan közveszélyes lennék! Mint egy nemrég szabadult börtön töltelék.
- Egyszerűen csak túl jól ismerlek már- mondja erre, mire Jungkook elkuncogja magát. Anyának az a szerencséje, hogy Bambi nevetése nyugtatóként hat rám, és ezért békében távozhat a házból.