ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

25.rész

Pᴀʀᴋ Jɪᴍɪɴ

A szokásosnál jóval korábban indulok útnak, viszont egyáltalán nem érzem magam fáradtnak, sokkal inkább izgatott vagyok a mai nap miatt, hiszen ma nem akármilyen biciklin fogok elkerekezni Hollywoodba és nem is egyedül. Bambi, Pete és én egy csodálatos hármas tandemmel fogjuk megtenni az utat odáig.
Most megyek átvenni emberünktől a bicót a megbeszélt helyen, ami mindannyiunk lakhelyéhez körülbelül ugyanolyan közel van.

Bevallom, nem volt olcsó mulatság kibérelni a tandemet, de az élményért bármit. Volt némi spórolt pénzem, és anyáéktól is kölcsönkértem kicsit a cél érdekében. Utólag Bambi is adakozott volna, de nem akartam őt is lenyúlni. Nekem az is bőven elég, hogy velünk jön Pete-vel. Szerencsére csak egy picit hezitált, mielőtt rábólintott volna, hogy csatlakozik hozzánk, de miután Jungkook finoman megnyomkodta a vállát, azonnal belement a tervembe. Bambi és a módszerei.

A srácnak, akinek odaadom a pénzt beesett szemei vannak és kócos, baseball sapkával fedett haja.
- Kösz! Ha lehet ne essen baja, mert anyámék kinyírnak, ha nem jut épségben haza- mondja, mire próbálok minél meggyőzőbben rámosolyogni. Mintha nem törtem volna el vagy egy millió kémcsövet, poharat, tányért és csontot az eddigi életem során.
- Ne aggódj, jó kezekben lesz!
Ezzel végülis nem hazudok. Bambi is jön és az ő kezeiben semmi sem tud tönkre menni vagy megrongálódni.
A srác hisz nekem, és tovább áll a pénzzel, amit a kezébe nyomtam. Nem sokáig töröm a fejem, vajon mire költheti el, mert Bambi és Pete is megérkeznek. Egyik sápadtabb mint a másik, és ahogy közelednek úgy motyognak egyre halkabban.
- Szia, Chim!- köszön Jungkook, amint elém ért, és a karjaiba zár, ami az egyik legjobb érzés a világon. A világért sem - az átbiciklizett délutánért sem - siettetném az elválást, szóval megvárom, míg ő húzódik hátrébb. Friss boldogsággal feltöltődve Pete-t is megölelgetem, aztán leakasztom a két bukósisakot a kormányról, és átadom nekik. Közben úgy vigyorgok, mint egy idióta, de mikor Jungkookra nézek, látom, hogy ő is hasonlóan cselekszik, ezért meg sem próbálom visszafogni magam.
Pete már kicsit aggodalmasabb fejet vág, de nem sokat vacilál, mikor végül megsürgetem az indulást.
Meglepő, milyen könnyen siklunk, míg mindhármunk lábai hajtanak, csak az összhanggal van a baj. Aztán ehhez jön még a hőség és a szárazság, meg az a rossz helyen és rossz időben lévő kuka, ami hosszasan gurul előttünk le az utcán, míg végül egy ember meg nem állítja.
- Hajtsunk tovább, nehogy hívja a rendőrséget!- szólal meg Pete, mire komolyan a pedálra lépünk.
- Ugye tudjátok, hogy ezért még senkit sem csuktak le?- szólal meg Bambi, a csapatunk legértelmesebb tagja, aki lefogadom, töviről hegyire bemagolta a törvénykönyvet.
- De jobb félni, mint megijedni. Az a fickó nem lehetett túl boldog, hogy egy büdös szemeteskuka gurult a lábai elé. Az emberek általában nem ezt kívánják.
- Ez is igaz- ért velem egyet, mire hátrapillantok rá, így észrevehetem, izzadt és koncentráló arcát. Kicsit bűntudatom van, amiért ennyire kifárasztom, de a csodálatom nagyobb. Az biztos, hogy kevés ember néz ki ilyen szexin kemény teljesítmény közben. És én nyilvánvalóan nem tartozom közéjük.

Jungkook észreveszi, hogy nézem és apró mosolyt villant rám, amit kicsit késve, de viszonzok.
- Igazán jól esik a figyelmed, de mivel te vezetsz minket, szükségünk lenne a szemedre- mondja, mire zavaromban idétlen nevetésbe kezdek. A francba velem és az ő vonzó  külsejével!

Amikor meglátjuk végre az úticélunkat, egy emberként könnyebbülünk meg, mert hiába szeretek biciklizni, ez annál sokkal rosszabb volt. De nem panaszkodhatok, hiszen ez az én ötletem volt.
- Héj! A bőrödről kéne felnyalogatnom vagy a földről?!- kiált fel Jungkook, mikor Pete magára önti azt a vizet, amire most igazán szükségünk lenne nekünk is. Így már csak egy fél üveg maradt kettőnknek. Pete már felfrissült, érte nem aggódom.
- Döntsd el- mondja, mielőtt levetné magát a földre, nem is foglalkozva Jungkook mérges pillantásaival. Szegényt még sosem láttam ilyen idegesnek, nem is tudom nézni.
- Nálam még van pár korty- ajánlom fel neki az én adagomat, amit viszont már nem fogad el. Igazán számíthattam volna rá. Ha rólam van szó, teljesen megváltozik. Tényleg cuki, hogy ennyire törődik velem és eszméletlenül jól esik a lelkemnek, de ez most nem az a pillanat, ahol példát kellene mutatnia az önzetlenségéről.
- Idd csak meg, kibírom a következő boltig.
- Na, ne kéresd magad, szívesen odaadom!- nyújtom hozzá még közelebb, de ő továbbra is ellenáll.
- Én pedig nem akarom, hogy a nap további részében miattam szomjazz. És Pete miatt.
- Na jó, akkor felezzünk- állok elő egy újabb megoldással, ő pedig végre hajlandó inni utánam.
- Szerintem csináljunk itt pár képet, és menjünk haza, mert Pete kidőlt- mondom a földön fetrengő barátunk felé biccentve, aki mint egy halott, úgy terül szét a saras földön. Nem épp így képzeltem el ezt a délutánt, kicsit sétálni és nézelődni akartam itt velük, de nem akarom Pete-t kínlasztani. Látszik, hogy nincs jó bőrben.
- Majd én felébresztem- ajánlja fel Jungkook és hátat fordítva Pete-hez siet. Nem hallom, mit mond neki, de tetszhet neki, mert a szeme egyszercsak kipattan, és pár pillanattal később már fel is tápászkodik a földről.
Bambi egy édes mosollyal és feltartott hüvelykujjal közelít meg, mikor pedig mellém ér, megfogja a kezem és a Hollywood felirat felé húz. Megbabonázva követem, és erősen kapaszkodom belé, nehogy véletlenül elessek, amiért nem figyelek a kiemelkedésekre, de szerencsére sikerül ép bőrrel megérkeznem.
Folyamatosan pózolok Pete felé, aki csak tartja a telefont, és még másodpercek múltán sem teszi le. Lehet, hogy le akarja videózni, ahogy teljesen idiótát csinálok magamról? Ráadásul mindezt Bambi telefonjával teszi.
- Ez most egy videó?- pillantok Jungkookra, majd vissza Pete-re, így teljes meglepetésként ér, mikor Bambi hosszú karjai a derekamra fonódva magához húznak. Fejét a vállamra dönti, ez a mozdulatsor pedig azon kívül, hogy remek alapanyag, még jól is esik. Pete gondolhat, amit akar, nem akarom, hogy elengedjen
- Nem, nem egy videó. Sok sok kép, amit kirakhatsz a szobád falára. Már ha nem szégyelled, hogy egy ilyen csúnyasággal mutatkoztál, mint én vagyok- motyogja egy huncut mosollyal ajkain, mikor pedig felnézek a szemeibe, azoknak csillogása teljesen rabul ejt. Eddig én sem hittem el, hogy létezik ilyen, de most szó szerint ez történt.
- Az egyetlen csúnyaság a képen az a kerítés, és nem te, Bambi- mondom, és engedve a kísértésnek, sármos arcára simítok és mivel nem bírok magammal és a vágyaimmal, egy apró puszit nyomok az előbbi területre, mire megilletődve kapja oda egyik kezét.
- Ezt miért kaptam?
Szívem szerint az felelném, azért mert nem hagyott cserben és még ennyi velem átélt hülyeség után is velem van. És mert szeretem.
- Hogy elhidd- válaszolom inkább, és Pete felé intek, miszerint most őt fényképezzük. Kedvszegetten indul meg felénk, míg Jungkook továbbra is engem bámul, pontosabban a számat.
- Jungkook! Ugye nem fogsz beájulni vagy ilyesmi?- kérdezem, mikor hosszú másodpercek múltával is ugyanott pihenteti a tekintetét az arcomon. Ha most összeesne, Pete-vel egészen biztos nem lennénk elegek ahhoz, hogy leszállítsuk innen. Nehéz lehet ennyi izom.
- Nem, nyugi! Csak elbambultam, bocsánat- motyogja leszegett fejjel, kipirulva.
- Akkor csinálsz rólunk is pár képet, légyszi?- kérdezem, félretéve iránta a csodálatom. Jungkook bólint és elveszi a telefonját, hogy megörökítsen Pete-vel, aki nem is akarja megjátszani, hogy jól érzi magát. Még arra a pár másodpercre sem színlel örömöt, míg fotózkodunk, ezért nekem kell kis életet vinnem a képbe, amíg el nem sétál a helyszínről. Bambi követi, így én is kénytelen vagyok visszabaktatni a biciklihez. Így viszont, hogy Jungkook nincs mellettem, nehézkesebben megy innen a lejutás és sokszor megbotlok. Mire leérek a srácokhoz már sajog a lábam, de ők nagyon sietni akarnak ezért nincs időm pihenni. El kell foglalnom a helyemet.