Park Jimin
- Megfogok bukni- szalad ki a számon ez a lelombozó mondat, visszaszívni azonban már nem tudom. Pedig tisztában vagyok vele, hogy rossz az időzítés. Egészen eddig olyan nyugodt volt minden. A homokba fúrva lábfejeinket Bambival csak néztük egymást, az eget, az óceánt. A kapcsolataim is végre egyenesbe jöttek. Jane, Pete és én újra együtt vagyunk, boldogabbak, mint eddig valaha. Még Brownie is megbékélt velem mostanában.
Ha nem lenne ez a rohadt iskola, minden tökéletes lenne. Így viszont míg én életem legjobb időszakát élem meg, a jegyeim nekiálltak bungee jumpingolni. Ami azt jelenti, hogy az eddigi hármasok és négyesek, most egyes és kettes közé zuhantak. Eddig ez nem is igazán izgatott, de így hogy hamarosan félév, kezdek beparázni. Muszáj, hogy egy kis segítséget kérjek és belehúzzak a tanulásba. Egy hármas szintet muszáj megütnöm, már csak az egóm miatt is.
Jungkook ezt hallva csak kuncog.
- Miért buknál meg?- kérdez vissza szkeptikusan, vagyis egyáltalán nem vette komolyan az előbbit. Biztosan azt hiszi, én is csak a levegőbe beszélek, ahogy ő. De nem így van, bárcsak így lenne!
- Mert öt hónap alatt úgy egy órát tanultam összesen és mert a tesi tanárom gyűlöl- magyarázom el világosan az okait siralmas jegyeimnek. Ez már Jungkooknak is hihetőnek hangzik, hatalmas Bambi szemei ki is pattannak. Úgy néz rám, mint aki nem akarja elhinni, hogy ez valóban igaz.
- Ez nem lehet! Tényleg ilyen rosszul állsz?
- Halálosan komolyan mondom! Úgyhogy azt szeretném kérdezni, segítenél-e kicsit feljebb tornázni a jegyeimet.
- Persze, de... miért csak most szólsz? Bármikor segítettem volna neked. Látod, hogy csak kérned kell- mondja az arcomra simítva, mire teljesen elolvadok. Szombat délután van, csúcsforgalom, mégis úgy össze vagyunk gabalyodva, mint egy perec.
- Eddig nem igazán foglalkoztam vele- vallom be szégyenkezve, de Jungkook nem ítélkezik szerencsére. Velem sose teszi.
- Nagyon szívesen segítek felzárkózni. Csak egy a gond- teszi hozzá, mire a gyomrom borsó méretűre zsugorodik. Félve kérdezek vissza:
- Mi?
- Így kevesebb lesz a szex- feleli, mire megkönnyebbülök. Azt hittem, valami komolyabb probléma van. Bár tény, hogy ez is elég komoly. Pláne, hogy én már egy nap után alig bírok magammal.
- Az nem olyan biztos. Majd kitalálunk valamit. Mondjuk mit szólnál ahhoz, ha tanulás után csinálnánk? Így lenne, ami motiválna.
- Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet- húzza el a száját. Egyáltalán nem erre a reakcióra számítottam.
- Miért?
- Mert nem figyelnél rám, csak az járna a fejedben, hogy ha végeztünk, hogyan szeretkeznénk. De mondd meg, ha nincs igazam.Most felszólalhatnék, hogy ez egyáltalán nem így lenne, mert igenis van bennem annyi tartás és akarat, hogy eltereljem arról a gondolataimat, de mégsem teszem.
Fáj bevallanom, de tényleg igaza van. Úgy ismer már, mint a rossz pénzt és még azelőtt tudta, mi lesz ennek a vége, mielőtt ez megtörtént volna.
- Na jó, akkor csináljuk előtte!- módosítom a tervemet, de természetesen ezzel sincs megelégedve.
- Utána kifáradnál és nem akarnál neki kezdeni.
Ez viszont már tényleg nem igaz.
- De igen, mert motivált vagyok! Kell az a hármas félévkor.
- Meg a farkam is, mi?- kérdez vissza egy kaján mosollyal helyes képén. Fején találta a szöget.
- A szükség nagy úr- mondom csillogó barna szemeibe nézve, majd lejjebb hajolok és megcsókolom kívánatos puháit.
- Hát ez igazán költői volt!- kuncog fel édesen, majd úgy tér vissza ajkaimhoz, mintha az egész partszakaszon egyedül lennénk.***
Az igazság az, hogy Jungkook egy kibaszott jó tanár. Úgy magyarázza el nekem a dolgokat, hogy megértsem és ha szólok neki, hogy valami túl gyors vagy nem tudom felfogni, megismétli. Igazán türelmes, de egy icipicit szigorú is. Nagyon komolyan veszi a tanulást és minden délután kikérdez az aznap vett anyagból vagy példa feladatokat ad, hogy oldjam meg őket. De hatásos a módszere, mert máris javítottam. Töriből és irodalomból így stabil négyesre állok.
YOU ARE READING
ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓
Fanfiction"- Amúgy jól vagy? - Kicsattanok- feleli, majd hirtelen feljebb tornázva magát változtat eddigi helyzetünkön, és most már ő néz le rám, ami hihetetlen zavarba ejtő még így is. Talán Jimin pirulása mégsem a fűnek volt köszönhető. - Fantasztikusan érz...