ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

23.rész

Pᴀʀᴋ Jɪᴍɪɴ

Jungkookkal az oldalamon csak még nehezebb kikelnem az ágyamból, pedig hamarosan indulnom kell, ha elakarom érni Justint a hotelnél.
Édes nyuszi pofijának látványával képtelen vagyok betelni. Olyan eszméletlenül aranyos, hogy fel sem tudom fogni.
Justin iránt sosem éreztem ilyen mértékű csodálatot, de Jungkook nem csak emiatt különlegesebb. Érintéseivel, hangjával, megjelenésével olyan reakciót vált ki belőlem, mint Justin soha. Lenyűgöző lenne, ha komolyan az őrangyalom lenne, de az még inkább, ha csak egy egyszerű ember, mert abban az esetben mindenféle varázserőt mellőzve bolondított magába alig két hónap alatt.

Félek, hogy az első évfordulós ajándékom Justinnak egyben a búcsú ajándék lesz, de ha arra gondolok, hogy egy heteró fiú miatt dobom, aki lehet soha sem lenne képes viszonozni az érzéseimet, elönt a bűntudat. Lehet, egyelőre nem a szakítás lesz a legjobb megoldás, először ki akarom deríteni, van-e bármi esélyem Bambinál, mint pár. Ha van, bevallom Justinnak, hogy már nem vagyok szerelmes belé, ha pedig nincs, akkor finoman szólva összeomlok és nonstop Taylor Swift-et fogok bömböltetni, miközben a szobámat egy mini medencévé változtatom a könnyeimmel.
De legyünk optimisták! Ahogy szokták mondani, a remény hal meg utoljára.

Még pár percnyi bámészkodás után, hangtalanul kimászok az ágyból, és felkészülök a találkánkra. Nem csípem ki magam, nem is tudnám, hisz az összes ruhám sportos, utcai viselet, és még ha öltönyben indulnék is el, az odavezető út alatt csúnyán leizzadnék, és úgy bűzlenék, mint egy kuka, ami ugye nem adna sok romantikát az alkalomhoz. A hajammal sem bajlódok sokáig, egyedül az arcomra fordítok nagyobb figyelmet. Kiemelem kicsit a szemeimet, és berúzsozom az ajkaimat, bár nem tudom, jót tenne-e, ha ezzel odavonzanám Justin figyelmét. Nem akarom megcsókolni abban a tudatban, hogy már nem vagyok belé szerelmes, nem is vágyom rá.
Az egyetlen, amit igazán akarok az Bambi, és hogy Pete jobban legyen.

Azért mielőtt lelépnék hagyok Bambinak egy üzenetet, hiába tudja, hol leszek ma.
Brownie-tól is elbúcsúzkodom, majd felmarkolom a hatalmas bonbon alakú ajándék dobozt, és utamra indulok.

***

A hotel előtt hiába álldogálok már lassan másfél órája, mert Justin nem hajlandó kifáradni a csicsás ajtón, holott biztos vagyok benne, hogy itt van. Itt, ahol pontosan egy évvel ezelőtt csúnyán eltaknyoltam abban a patkában, amit azóta messziről el is kerülök. Bár az is lehet, hogy Justin most az egyik nem olyan magasan lévő szoba ablakából várja a tökéletes pillanatot, mert annyira romantikus. Ki tudja, semmit se zárhatok ki.
Így hát mégiscsak a patkához sétálok, és eljátszva az esést, csak várok, hogy hősiesen kitárja maga előtt a hatalmas üvegajtókat. Mint egy régi Disney filmben.
- Jól van?- sétál mellém egy segítőkész néni, mikor már percek óta kerülgetnek az emberek és Justin még mindig sehol.
- Öhm... Igen. Semmi bajom, nyugodjon meg!- mondom amilyen udvariasan csak tőlem telik ebben a kínos helyzetben. Az arcom már olyan forró, hogy tojást lehetne rajta sütni, de még nem akarok felállni. Csak az a kár, hogy ezt a néni nem tudja, így karon ragadva próbálkozik felrángatni a járdáról.
- Rajta, akkor álljon fel!- bíztat, de én csak azért is lent tartom magam. Lehet, Justin csak eltévedt lefelé menet... Egy olyan hotelben, amit már úgy ismer, mint a saját tenyerét. Néha megesik gondolom.
- Várjon, azt hiszem, mégis fáj egy kicsit a lábam!- kamuzok, csakhogy még egy kis időt nyerjek Justinnak.
- Jaj, ne! Valaki tudna segíteni?- kiált fel a néni meglepően éles hangon, mire alig győzök kapálózni. Minden felém sandító embernek megrázom a fejem és lökő mozdulatokat teszek, hogy haladjanak tovább. Nem hiányzik, hogy több ember is szemtanúja legyen a szörnyű színészi képességeimnek, ez már így is elég gáz.
Nem tudom, miért nincs még itt Justin, de romantika ide vagy oda, én nem fogok egy perccel sem tovább meglászkodni.
- Tudja mit, már nem is fáj- hadarom égő arccal és feltápászkodom a betonról.
- Biztosan nem kell segítség?- érdeklődik tovább a hölgy, ami azért igazán kedves tőle. Mintha a nagymamámat látnám, csak amcsi változatban.
- Igen, de nagyon köszönöm, hogy nem nézett át rajtam! Legyen szép napja!
- Természetes. Magának is!- simít gyengéden az alkalomra, majd tovább csoszog az ökoszatyrával.