ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

43.rész

Park Jimin

Belépve börtönöm épületébe rengeteg ember bámul. Gondolom látták, mennyire komoly a dolog Jungkook és köztem. De talán nem csak a helyes pasim miatt néznek páran úgy rám, mint a véres rongyra, hanem azért is, mert a szünet előtt szinte mindenki tudta, hogy én a szálloda örökös Justin Campbell barátja vagyok. Most pedig talán megvetnek, mert csupán két és fél hónap alatt lecseréltem. Bambi a szemükben egy senki lehet, aki ráadásul ugyanolyan vágott szemű, mint én vagyok. De mint ahogy eddig soha, most sem adok a véleményükre, sőt őszintén, magasról teszek rá. Jane-nel az oldalamon pedig nincs miért aggódnom. Hamarosan Pete is mellénk csapódik, és azonnal faggatni is kezd Japán utunkról.
- Csodálatos volt! Voltunk Disney landben, egy furcsa, Jungkook szerint érdekes múzeumban és sok japán étteremben. Jungkook nagyon jól érezte magát.
Ahogy azt gondoltam is. Bár arra is előre felkészültem, hogy hisztizni fog az elején, tudtam, hogy majd egész hamar megbarátkozik a helyzettel. Kénytelen volt. De végül sikerült neki.

- Na és csak turistáskodtatok ott vagy adtál neki valami extrát is?- tér rá Jane a lényegre. Nem is ő lenne, ha nem a mocskos részletek felől érdeklődne. Márpedig addig nem tágít, amíg meg nem válaszolom ezt a kissé illetlen kérdést.
- Igen, adtam. Annak is kifejezetten örült- adok szűkszavú választ, miközben felidézem meglepett arcát, mikor meglátott. Bárcsak visszatérhetnék abba a pillanatba!

- Részleteket! Ugye nem aludtál be közben?- kíváncsiskodik tovább.

Erre muszáj felnevetnem.

- Bealudni? Lefogadom, hogy neked még sosem volt részed ilyesmiben! Mintha a mennyekben lettem volna.

- Na jó, ezt nem nehéz elképzelni. Sütin látszik, hogy kurva jó az ágyban. Egy kicsit még irigyellek is.

- Hát azt jól teszed- mondom büszkén felszegve az állam. Jane-nek lehet vagy egy millió pasija, akivel lefekszik, de lefogadom, hogy egyikőjük se tud olyat, mint az én egyetlenem. Vagyis Bambim. Az egyetlenem már nekem is túl sok. De száz szónak is egy a vége, a lényeg az, hogy Jungkook egy főnyeremény.

- Hát ez egy nagyon izgalmas eszmecsere volt. Bár egyáltalán nem voltam rá kíváncsi- fintorog Pete, mire Jane-nel egyszerre taszítjuk vállon.
- Ne legyél már ilyen! Ez is egy kapcsolat része. Vagy Alexával csak akkor fekszetek majd le egymással, ha már házasok lesztek? Ami amúgy nem szégyen!- teszem hozzá. Csak a mi generációnknak már szinte lehetetlen. Azért is, mert a legtöbben ezt igenis szégyennek tartják.
- Nem tudom. Egyelőre csak smárolunk meg együtt alszunk. De egyikünk se akar sietni. Nekem eddig ez tökéletesen elég.
- Cukik vagytok- mondja Jane, mintha Pete személyében egy óvodáshoz beszélne. Hát persze, ő ezt nem értheti. Nem értheti, hogy vannak olyan emberek, akik nem bújnak ágyba azonnal egymással vagy nem fekszenek le fűvel fával.

Justinnal egy hónapig nem történt semmi, Jungkookkal pedig képtelen voltam várni. Miután hónapokig csak húztuk egymás agyát, már mindkettőnk ki volt éhezve a másikra. Jungkooknak pláne nehéz volt visszafogni magát. Most már tudom, hiszen mondta. Ha én úgy vágytam volna rá, ahogy ő rám olyan hosszú ideje, megbuktam volna.
Még az a szerencse, hogy olyan irigylésre méltó önuralommal rendelkezik, mert ha elcsábult volna, simán megcsaltam volna Justint.
Na mindegy, ez már a múlt. Most már úgy szerethetjük egymást, ahogy csak akarjuk. És ezt meg is tesszük.

- Ugye?- karolom át barátom nyakát, hogy nyomjak egy puszit az arcára. Végre már nem olyan sovány és van rajta egy kis husi. - Szerintem is nagyon cukik vagytok. És még egyszer ezer köszönet, hogy vigyáztatok Brownie-ra!
- Mondanám, hogy szívesen tettük, de igazából csak Alexa tette szívesen. Én inkább távol maradtam.
- Azért köszi! A lényeg az, hogy Brownie nem vesztett a súlyából.