ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

41.rész +18

Park Jimin

Kómásan nyitogatom a szemeim a kintről beszűrődő madárcsicsergés zajára. A szobában félhomály uralkodik, így gyanítom, hogy már bőven nappal van. Jungkook hátulról karol át, kezei az alhasamon pihennek, és hiába, hogy hajnali hat is volt már, mire teljesen lenyugodtunk, ettől az érintéstől kezdenek mocskos gondolataim támadni. Habár senki sem hibaztathat ezért. Nem, mert bárki így reagálna a tegnap este után. Az első alkalom után sehogy se ment lenyugodnunk, amint lehetett újra egymásnak estünk. Jungkook nem csak az ágyat forgatta fel, de bennem is átírt valamit. Ha előbb tudtam volna, hogy ilyen isteni az ágyban, nem húztam volna idáig az időt. Lehet, hogyha a fáradtság nem hatalmasodott volna el rajtam, még most is csinálnánk. Jungkook tuti bírta volna. De én nem, miután lezuhanyoztunk és ott is szeretkeztünk egyet, szinte azonnal kidőltem. Végülis majdhogynem ájulásig kefélt, ahogy akarta.

Most már elég elevennek érzem magam, hogy onnan folytassuk, ahol tegnap, vagyis nem,  ma abbahagytuk. Megfordulok Jungkook karjaiban azzal a szándékkal, hogy őt is felkeltsem egy szopással, erre viszont sajnos nincs szükség, mivel őzike szemeivel egész eddig engem vizslatott. Persze számíthattam volna rá, hogy ő már felkelt. Neki nincs szüksége tíz óra alvásra, beéri a minimummal is. Én naiv azt hittem, a tegnapi, akarom mondani mai után többet alszik majd, mint én. Mégiscsak ő volt az, aki a legtöbbet mozgott.
- Jó reggelt! Vagy inkább jó napot. Már délután kettő is elmúlt- világosít fel, ez engem viszont cseppet sem érdekel. Tudtam, hogy ez lesz. Épp ezért sem terveztem erre a napra semmit.
- Nem baj, mára nincs programunk. Legalábbis semmi olyasmi, amihez ki is kéne mozdulnunk- mondom célzás képpen, de hogy biztos értse, mire gondolok, puha ajkaira hajolok. Emlékszem, az este folyamán többször is megtéptem vékony bőrét. De neki is tetszett. Oh, igen, arra is emlékszem, hogy a számba morgott és mélyen belém vágódott. Csípőjének a mozgásán sokszor majd' elaléltam. Mintha kettőnk közül én lettem volna a szűz.
- Tökéletes- motyogja a csókunkba, majd egy elképesztően vonzó félmosollyal az arcán felém tornyosul és úgy folytatja ajkaim kényeztetését. Ezzel teljesen elvarázsol. A pillangók a gyomromban felélednek, a fejem pedig elködösül az én őzikém iránt érzett vágytól.

Talán így volt megírva. Talán az élet direkt nem hozott össze minket korábban, hogy csak akkor találkozzon az utunk, mikor már mindketten elég érettek leszünk ahhoz, hogy őszintén szeressünk. Én őszintén és mindennél jobban szeretem Bambit, és fogom is életem végéig.

- Mi az?- néz le rám féloldalas mosolyra húzva telt ajkait, amint megérzi, hogy vigyorogni kezdek. Az a kis anyajegy a szája alatt most eltűnik a szemem elől.
- Szeretlek!- simítok markáns arcára, majd tarkójára helyezem a tenyerem, és közelebb húzom magamhoz, hogy újra megcsókolhassam.
- Én is téged, Baby. Szerintem te is tudod már, mennyire.
- Hát... tudod, elég rossz a memóriám. Már nem emlékszem. Mutasd meg újra!
- Örömmel- kuncog, majd fogja kemény farkát és lassan elmerül bennem. Egyelőre feszít, mert bár viszonylag tág maradtam, nem ártott volna egy kis időt áldoznia az előkészítésemre. Nem baj, már nem akarom, hogy kihúzza. Hamarosan úgyis megszokom majd.
- Ugye nem fáj? Várnom kellett volna?- kérdezi, ahogy észreveszi, milyen visszafogott vagyok.
- Nem fáj. Egy kicsit feszít csak- felelem és dereka köré kulcsolom lábaim, nehogy megfosszon magától. - Mindjárt jobb lesz- nyugtatom meg. - Addig csókolj meg!
Azonnal lehajol hozzám, míg törődő mancsába fogja péniszem és lassan húzogatni kezdi rajta a bőrt, hogy ellazuljak. És milyen jól teszi! Így határozottan jobb. Pár perc múlva meg is kérem, hogy mozogjon, mert sikerül megszoknom. Az a hatalmas farka olyan mélyre hatol bennem, mint még soha semmi más, képes lehozni nekem a csillagokat is. Bár Jungkook tempója most lassabb, a lehető legjobb szögekben talál be, az hogy fogja közben a kezem pedig csak még jobbá teszi az egész aktust. Képtelen vagyok befogni, folyamatosan csak nyögök és sóhajtozok, míg Bambival szemezek. Tekintete elárulja, milyen nehéz visszafognia magát. Látom bennük azt a vad, kéjre éhes csillogást, amit ha akarna se tudna előlem rejtegetni. Talán azt hiszi, nem tetszene, ha jól megdöngetne, holott csak erre vágyom.
- Keményebben- suttogom ajkaira. - Kérlek!
Nem kell sokáig könyörögnöm, hamar megkapom a magamét. Jungkook begyorsít, beveti minden energiáját és könyörtelenül megsorozza a prosztatám. Tempójába bele remeg az ágy, és zeng tőlük a szoba. Mindkettőnkről folyik a víz, és olyan szégyentelenül élvezkedünk, hogy ezt még egy nyolcvan éves tata is meghallaná, de már ha akarnánk se tudnánk megállni.
Jungkook akkor sem teszi, mikor kopogtatnak az ajtón.
- Nem kérünk takarítást!- ordít ki, majd mintha mi se történt volna, a nyakamhoz hajol és szívni kezdi a bőröm. A kettős élvezettől elakad a lélegzetem, innentől kezdve pedig engem sem érdekel az ajtónk előtt álldogáló. Csak a felettem tornyosuló fiú számít, aki miatt hamarosan megveszek. Az élvezetek rabjává tesz. Legszívesebben életem hátralévő részében csak szexelnék vele, annyira őrült jó.
- Nem takarítani jöttem, fiatalok!- szólal meg anya a falap mögött, amit meghallva még Jungkook is megmerevedik. Őzike szemeit még inkább kigúvasztva kér némán tanácsot, mi legyen most, az én agyműködésem viszont leállt. Csak némán bámulok rá. - Lecsúsztatok a reggeliről és az ebédről is, úgyhogy jobb lesz, ha siettek, mert hamarosan indulunk vásárolni. Miért van zárva az ajtó?
- Mondj valamit!- sürget meg Jungkook.
- Mondj te! Az előbb is te beszéltél. Mondd, hogy zuhanyzom!- suttogom vissza feszülten, a csibészes mosoly barátom arcán pedig nem is segít megnyugodni.
- Nem hazudhatok a jövendőbeli anyósomnak.
Erre egy pillanatra újra eláll a szavam. A jövendőbeli anyósának?
- Csicseregj szépen!- dörmögi a fülembe, majd aljas módon megmozdítja a csípőjét, így felnyársalva, mire majdnem felsikítok. Úgy ostromol, mintha nem is az anyám állna abban az istenverte ajtóban. Az ő jövendőbeli anyósa. Bezzeg az nem baj, ha meghallja, ahogy rajtam dolgozik.
- Mih... Mindjárt megyünk Hmmh... tíz...
- Fél óra- javít ki Jungkook, ráharapva extra érzékeny fülcimpámra. Megfogom ölni.
- Hah-harminc perc- nyögöm ki végre szó szerint, végig Jungkook vállait markolászva, hogy letudjam rajta vezetni a stresszt. Ő meg mindeközben elégedetten élvezkedik. Ez az aljas oldala egészen új. De még ezzel is képes felizgatni.
- De aztán úgy legyen! Mire visszajövök készüljetek el! És ajánlom, hogy nyitva találjam a szobát.
- Jó!- zárom le az eddigi legkellemetlenebb párbeszédünket. Anya nem hülye, pontosan tudja, miért nem akartuk kinyitni neki az ajtót, miután szóvá tette, hogy zárva van. Gondolom a hangomon is hallotta, hogy nem unatkozunk itt. Így elképesztően kínos lesz, majd a szeme elé kerülnöm. Más vele kibeszélni az ilyesmi dolgokat és tudni, hogy a fültanúja volt.
- Utállak!- tudatom Jungkookkal, aki erre csak kuncog.
- Máris?
- Ha a te anyád állt volna az ajtóban, akkor is ezt csináltad volna?
- Igen. Vicces voltál. Csak egy szavadba került volna, és leállok- mondja, bár én kétlem, hogy tényleg megtette volna.
- Elvette az eszed ez a sok dugás- jegyzem meg, ő pedig nem is igyekszik megcáfolni.
- Igen, igazad lehet.
Jézusom! Jungkook nem csak hogy dögösebb lett, de sokkal lazább is. Még nálam is rosszabb. Lehet, a tegnapi nap egy új énje szabadult el, aki olyan, mint egy huligán. Egy szexéhes bajkeverő. Ez beindítja azt az átkozott fantáziám, és hangosabban kezdek el nyögni alatta. Csak remélni merem, hogy anya már messze jár.
- Folyton csak téged akarlak. Ez nem egészséges- súgja ajkaimra, mielőtt megcsókolna. Nyelvével az enyémre simít, játszadozik vele: beszopogatja majd megharapja, én pedig nem bírom tovább és egy hatalmasat nyögve a hasamra élvezek. Bár alig jön ki valami, az orgazmus, amit Jungkook ad nekem, most is elsöprő erejű és csak nagyon lassan hagy alább. Az agyam elszáll, csak élvezek. Mikor visszatér a tudatom pedig elveszek Jungkook szépségében. Élvezkedő arcában, megfeszülő izmaiban, dús rózsaszín ajkaiban és hatalmas, nedves farkában, ami elképesztő gyorsasággal tűnik el bennem újra és újra.
Ejakuláció közben a nevemet nyögi, amit hallva elpárolog minden dühöm. A haját simogatom, beletúrok, beleszippantok a bőrébe, majd hagyom, hogy összenyomjon. Miközben kifújja magát megmarkolom kerek fenekét és kiélvezem magam, ahogy ő mondaná. Furcsa, mert erre a tettemre a nyakamba szusszant. Lehet, kezd megbarátkozni az érzéssel. De az is lehet, hogy csak az előbbi orgazmus miatt ilyen kezes bárány.
- Itt akarok maradni- motyogja magához préselve. Ez nekem is az egyik legnagyobb vágyam. De emellett kezdem megérezni, hogy már vagy egy napja nem ettem, csak egy szeletke pizzát.
- Én is, de a kaja nem fog házhoz jönni. És anya hamarosan vissza jön. Le kell fürdenünk.
- Lehet, bealszom a fürdőkádban.
- Egyébként meg is érdemelnéd. A jövendőbeli anyósod biztosan rájött, hogy mit csináltunk. Miattad. És ez egyáltalán nem vicces.
- Jó, de miért nem engeded már el a témát? A nyakamat teszem rá, hogy tegnap is hallottak.
Ezzel nem tudok vitatkozni. Lehetséges.
- Na jó, hagyjuk. Menjünk fürdeni- sürgetem meg Bambit, aki azóta se akar megmozdulni és már kezdem érezni a súlyát. Sóhajt egyet, majd egy utolsó nyakamra hintett csók után felegyenesedik rólam és felhúz az ágyról. Csak a fürdőszobába menet tűnik fel, mekkora felfordulást csináltunk itt az este. Mintha bomba robbant volna. A párnák és a ruháink a földön, a függöny félig leszakítva, mert igen, Jungkookkal az ablakban is csináltuk. De mentségemre szóljon, hogy az ő ötlete volt. Majd a takarítóknak is ezt mondom. Mármint ha be mernek jönni egyáltalán.

Bambi megtölti a picike kádat, amiben alig férünk el ketten, de valahogy megoldjuk. A mellkasára húz, én pedig kiélvezve a forró vizet a vállára hajtom a fejem. Így egész kényelmes.
- Ha ezt így folytatjuk, képtelen leszek koncentrálni a suliban. Meg fogok bukni- jelenti ki határozottan a legnagyobb észlény, akit csak ismerek. Ez tipikus stréber hozzáállás. Aztán majd kitűnő lesz. Nekem több okom lenne aggódni, mégsem teszem. Az aggodalom megbénít.
- Nagyon vicces- forgatom meg a szemeim.
- Ja. Eddig az összes vakációm azzal telt, hogy előre felkészültem a következő évre és ismételtem. Alapoztam a jövőmre. Azt hittem, ez minden, amit csak tehetek, de tévedtem. Az ismerkedést is az egyetem utánra akartam hagyni. Sőt, csak akkor akartam komolyabban elköteleződni, mikor már biztos lábakra állítottam mindent.
- Szóval alaposan felforgattam az életed- mosolygok rá, ő pedig viszonozza is a gesztusom.
- Igen. De nem rossz értelemben. Komolyan, ennél boldogabb már nem is lehetnék. Felnyitottad a szemem, megmutattad, hogy van élet a könyveken és a tanuláson túl. Nevettem, szomorú voltam, csalódott, dühös, tanácstalan, boldog, részeg... Jézusom, mintha csak most születtem volna meg- mondja, ezzel teljesen meghatva. Olyan büszke vagyok rá, hogy ki mert lépni a komfort zónájából. Eltudom képzelni, ez milyen nehéz lehet. De magamra is büszke vagyok, mert visszaváltoztattam egy zombit emberré. És ez a zombi most az egész világom.
- Ez volt a célom. Közben pedig teljesen beléd zúgtam- mondom, majd megfordulok és Bambi ölébe ülve megcsókolom. Szorosan magamhoz ölelem, el akarok tűnni benne, hogy mindig biztonságban legyek és sose kelljen elválnunk. Ő is ugyanezt érezheti, mert felegyenesedik, hogy kényelmesebben átölelhessen.
- Én már a legelső pillanatban beléd zúgtam. Imádtam, ahogy nézted az óceánt. Azon gondolkoztam, milyen gyönyörű vagy és milyen kár, hogy nem az én sulimba jársz- vallja be, mire felnevetek.
- Én pedig arról, hogy milyen helyes vagy. Hogy sokkal helyesebb vagy Justinnál. Rengetegszer meg akartam csalni veled- vagyok én is őszinte, majd gyorsan hozzáteszem, hogy vele sose tennék ilyet. Justin nem adott meg nekem mindent, ezért vágyódtam el tőle, Jungkook azonban jóval többet is ad, mint amennyit érdemelnék. Hülye lennék elhagyni. Mégcsak nem is fantáziálnék róla soha.
- Bízom benned. Tudom, hogy nem lépnél félre- cirógatja meg az arcom, én pedig úgy simulok bele nagy tenyerébe, mint Brownie.
- Én is bízom benned.
Tudom, hogy Jungkook sose kavarna mással a hátam mögött. Túl édes ahhoz, hogy ilyesmit csináljon. Attól viszont félek, hogy egyszer majd talál helyettem valaki mást. Valakit, aki jobban passzol majd hozzá. Szomorú, de ezt is számításba kell vennem. Jungkooknak joga van szakítani velem. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy abba bele rokkannék.
- Akkor megfürdethetlek?- kérdezi, ám hiába akar ártatlannak tűnni, a hangsúlya mindent elárul.
- Nem, ennyire nem bízom meg benned. Egyébként is sietnünk kéne, mert anya engem fog lefejezni és nem téged.
- Na jó- sóhajt fel beletörődve a helyzetbe. - Akkor te fürödj meg nyugodtan, addig én kinyitom az ajtót és felöltözöm- mondja, majd kilép a kád vízből és elnyúl egy fehér törölközőért. Én pedig nem vagyok rest kihasználni a helyzetet, tökéletesen kerek és a víztől csábítóan csillogó félgömbjére csapok, ami erre gerjesztően megremeg, mint azok a színes zselék az ASMR videókban.
- Ezt muszáj volt?- morran fel arrébb lépve tőlem.
- Igen- felelem ártatlanul pislogva rá, amit látva felenged és lehajol hozzám, hogy egy utolsó csókot lopjon tőlem, mielőtt magamra hagyna.
- Ázz csak nyugodtan, én beszélek anyukáddal.
- Köszi!- szólok utána hálásan, majd hátra vetem magam és megpróbálok egyedül boldogulni. Muszáj lenne lassan hozzászoktatnom magam Jungkook hiányához, ez mégis olyan lehetetlennek tűnik. Mintha megfeleztek volna.

Megérkezett a trash express 🧑‍✈️

Köszi, hogy elolvastad! ❤️❤️❤️