ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

44.rész

Jeon Jeongguk

Mivel túl sok idő kellett ahhoz, hogy feldolgozzam a tényt, miszerint Jiminnel elválnak útjaink, már csak azon kapom magam, hogy rohanok és már így is tíz perces késésben vagyok.
Pedig még az út felét se tettem meg. Miközben sebesen szedem a lábaim, csak úgy folyik rólam az izzadság. Nem is bírok sokáig futni, előbb kifulladok, mint gondoltam. Pedig azt hinné az ember, annyi lepedő akrobatika után jobban bírja majd az ilyesmi helyzeteket. Én is ezt hittem. De nem így van, legalábbis ebben a negyven fokban biztosan nem teljesítek jobban. Még annak a gondolatára sem tudom összekaparni magam, hogy el fogok késni. Vagyis nincs mese, muszáj kifújnom magam.

És ekkor meghallom azt az idegesítő és most mégis életmentő dudaszót, majd a kocsi tulajdonosának hangját.
- Jeon! Hát te élsz? Mi a fasz?!- kiált ki az ablakon. Erre nem tudok mit felelni, mert már én sem vagyok benne biztos, élek-e még. Most elég kétséges. - Gyere, ugorj be! Most sajnos nincsenek cica babák a hátsó ülésen, de remélem, így is megfelel.
- Ne hülyéskedj! Már lefutottam a lábaim- panaszkodom el magam, ahogy bepattanok a hűs kocsiba. Emlékszem, mikor legutóbb ültem itt, lettem volna bárhol máshol. Adam-et és a légkondival felszerelt kocsiját viszont most tényleg az istenek küldték.
- Azt elhiszem. De azért én tényleg örülök, hogy látlak. A többiekkel már azt hittük, meghaltál- mondja, viszont olyannyira kimerített az előbbi sprint, hogy nem fogom fel ez milyen nagy bajt hozhat rám. És majd mennyi figyelmet. Csak örülök, hogy nem olvadok el a járdán.
- Az utolsó dolog, amit hallottam rólad, hogy lepattintottad Caleb Swan nővérét és aztán egy sráccal smároltál a parton. De annyira hihetetlennek tűnt, hogy nem mertem elhinni.
- Pedig ez így igaz- erősítem meg a pletykát, mire Adam kezéből egy rövidke másodperce kiszalad a kormány.
- Na ne! Te komolyan saját kapura játszol? Akkor most már értem! Ezért nem kellett neked egyik csaj sem! Haver, ha ezt előbb tudom... Van egy csomó srác, aki oda meg vissza van érted az évfolyamon. Csak egy szavadba kerül és összehozok egy randit...- zsong be, ahogy az lenni szokott, nekem pedig megint kedvem támad kivetni magam innen. Nagyon gyorsan le kell állítanom, mert nem akarom, hogy megint kerítőnek álljon nekem.
- Rendes vagy, de az a srác, akivel a parton csókolóztam a barátom. Úgyhogy légy szíves ne szervezz semmilyen randit! És ha már itt tartunk, ne kürtöld világgá, hogy meleg vagyok. Szépen kérlek!- teszem hozzá nyomatékosan, hiszen még csak az hiányozna, ha az utolsó évemben minden a feje tetejére állna, csak mert az emberek, beleértve a tanárokat is megtudnák, hogy meleg vagyok. Nem azért, tudom, hogy elfogadnának, de másképp néznének rám, ezt pedig rohadtul nem akarom.
- Én sose tennék ilyet, te is tudod. De Imogen eléggé felhúzta magát, miután látott titeket és sajnos ez azóta úgy elterjedt, mint a pestis. Bocs, haver.

Csodálatos! Nem mintha szégyellném Jimint vagy aki vagyok, de ez tényleg nem hiányzott. A felhajtás, amit ekörül csapnak majd, több energiájukat le fogja szívni, mint az érettségik és a felvételik együttesen. És itt kezdődnek csak a bajok.
- És egyébként milyen? A barátod?- kíváncsiskodik Adam, mielőtt még haza futhatnék.
- Egy angyal.
- Ő is olyan jófiú, mint te?
- Nem mondanám. Valójában egymás szöges ellentétei vagyunk. Ő szabadszájú, laza és izgága.
- Képet kaphatok?- pillant rám egy hülye grimasszal az arcán, ami úgy eltorzítja az arcát, mintha egy Snapchat filter lenne rajta. Az a ronda fajta. Pont ezért is esik meg rajta a szívem.
- De csak egyet- mondom és keresgélni kezdek a galériámban. Eddig a Japán utunkról van a legtöbb képem róla, de azoknak a többségén vagy meztelen vagy az egyik kívánatos meztelen testrészére zoomoltam rá. Éppezért egy régebbi képet választok, amit még akkor csináltam, mikor mellettem aludt. Emlékszem, azon az estén mentünk el Jane-el arra a borzalmas bulira, ahol aztán majdnem megcsókolt. De csak majdnem.

Adam elismerő hümmögése mindent elárul.
- Hát ez nem rossz! Ő is Vietnami?
- Koreai. Én is az vagyok- világosítom fel, mivel úgy látszik, ezalatt a lassan négy év alatt, míg rendszeresen a nyakamra járt, nem sikerült megjegyeznie a származásomat. Erre az infóra látom, hogy meg is döbben kissé.
- Az, az!- bólogat mégis bőszen, mintha az előbbi csak egy apró nyelvbotlás lett volna. - És ugye nem vagy papucs?- tereli inkább a témát.
- Nem.
Attól még, hogy nehezen tudok Jiminnek nemet mondani, nem ő irányít engem és én sem őt. Mármint, azt nyilván ellenzem, hogy füvezzen és hasonlók, de egyébként szinte azt csinál, amit akar. Ez nem olyasfajta kapcsolat, amiben teljesen elnyomnám őt. Nem, a mi kapcsolatunk teljesen egészséges. Szerencsére.
- Nincsenek ilyesmi gondjaink. Tök jól elvagyunk.
Tény, hogy ezt nagyon kevesen mondhatják el. Pláne egy első kapcsolatnál. Mi tényleg olyanok vagyunk, mint borsó meg a héja.
- Csodásnak hangzik. Mikor lesz az esküvő?- kérdezi nyilván poénból, de én komolyan elgondolkozom rajta.