ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

52.rész

Jeon Jeongguk

Bár Jane időzítése ennél pocsékabb nem is lehetne, azért megkönnyebbülés, hogy felkelt. És ezek szerint elemében is van. Jiminnel madarat lehetne fogatni, úgy örül barátnőjének, de azért pár könnycseppet is elmorzsol.
- Annyira örülök, hogy jól vagy! Úgy ahogy- teszi hozzá, hisz a sérüléseit nem lehet nem észrevenni. - A szüleid és Pete kimentek kajálni- mondja a magatehetetlen Jane-nek, aki mozdulni sem tud. Furcsa így látni.
- Gondoltam, hogy csak ketten vagytok itt. Csak mert most a szokásosnál is nyálasabbak voltatok. Rendesen hányingerem lett- motyogja csukott szemekkel, ezért én megforgathatom őket anélkül, hogy felkapná a vizet.
- Igen? Szerintem az nem miattunk volt, hanem amiatt, mert megint betéptél- mondja Chim szemrehányóan, de ahelyett, hogy folytatná, mély levegőt vesz és kicsit lenyugszik.- Mindegy, erről majd később. Hogy érzed magad?
- Nem túl jól- nyögi ki Jane szokatlanul sápadtan. Látszik rajta, hogy komoly fájdalmai vannak. Talán hívnunk kéne egy orvost, hogy gyógyszerezze be. Ez Jiminnek is átfut az agyán.
- Hívjak valakit, hogy megvizsgáljon?- kérdezi figyelmesen simogatva Jane karját, aki erre rázni kezdi a fejét.
- Ne! Utálom az orvosokat. Inkább meséljétek el, mi történt! Egész érdekesnek hangzott, amiről beszéltetek.
- Nem fontos. Gyógyszerre lenne szükséged- jegyzem meg hiába, mert Jane még ilyenkor is kibaszott makacs.
- Nem, infóra lenne szükségem. Csak nem balhéztatok a hétvégén?- kérdez rá kíváncsian és mintha sokkal éberebb lenne, most hogy a drámáról hallhat.
- De, ha ennyire tudni akarod. Viszont már vége, kibékültünk- feleli Jimin, futólag rám mosolyogva, amitől egy pillanatra eloszlik a lelkiismeret furdalásom, ami már napok óta nyomaszt. Aztán visszatér, mikor Jane kinyitja a száját:
- Máris? Bambi ilyen egyszerűen az ujja köré csavart? Érdekes- jegyzi meg. Úgy tűnik, ez a baleset sem volt elég ahhoz, hogy egy kis kedvesség szoruljon belé.
- Héj, fejezd be! Nem tudsz te semmit!- förmed rá Jimin, és inkább ki megy, hogy hívjon egy orvost neki. Biztos ő is rájött, hogy ideje lenne újra elkábítani.

Jane ki is használja az alkalmat, hogy kettesben maradtunk és karikás szemeit dühösen összeszűkítve fenyeget meg:
- Figyu, nem tudom, mi történt, de remélem nem csinálod azt Jiminnel, mint az idióta exe.
- Vagy mint az állítólagos legjobb barátnője, aki kis híján megölette magát- mondom, nehogy egy pillanatra is azt higgye, ő jobb nálam. - Nem, megnyugodhatsz.
- Oké, tudom, szar barátnő vagyok- ismeri meglepően hamar. Azt hittem, tagadni próbálja majd a nyilvánvalót, de ezek szerint tisztában van az igazsággal. - De nehéz tisztának maradni úgy, hogy mikor magadnál vagy, úgy érzed, az egész világ ellened van. Még a kibaszott szüleid is. Seggfejek- sziszegi, míg én feszülten figyelem. Döbbenetem nem is tudom leplezni, mivel egészen eddig azt gondoltam, Jane-t mindenki véleménye hidegen hagyja és nem is kötődik igazán senkihez. Azt hittem, ezért olyan felelőtlen, mint amilyen, de nagyot tévedtem.
Talán most segíthetnék is rajta, hogy elviselhetőbb legyen. Igaz, nem vagyunk puszi pajtások, de lehet, pont ezért könnyebb megnyílnia nekem erről.
- Ez nem így van- cáfolom meg azonnal, mert bár tény, hogy nekem nem a szívem csücske, tudom, hogy azért van pár odaadó barátja, akik tényleg szeretik. Nem véletlenül rohantak azonnal ide. - Jimin nagyon szeret téged, Pete szintén, a szüleid pedig belátták, hogy hibáztak, mikor kidobtak téged. Nagyon elérzékenyültek.
- Hiszem, ha látom. Na és te, Süti? Te nem érzékenyültél el?
- De, persze! Nem látszik?- kérdem valószínűleg vörös szemeimre mutatva.
- Jimin miatt bőgtél, nem miattam- jön rá gyorsan az igazságra, én pedig nem akarok hazudni neki. Felesleges lenne.
- Ja, azt hittem, vele történt valami- vallom be. Mikor megkaptam az üzenetet, hogy jöjjek a kórházba, azonnal a legrosszabbra gondoltam és szó nélkül kirohantam a teremből. Csak Adamnek köszönhetem, hogy ilyen gyorsan eljutottam ide, mert utánam jött és felajánlotta, hogy elvisz kocsival. Ezért sokkal tartozom neki, mert egyébként loholhattam volna. Fáj bevallanom, de egészen megkedveltem mostanában. Most már nem csak azt az idegesítő figyelem hiányos srácot látom, hanem egy nagyszívű figyelem hiányos srácot.
- Olyan vagy, mint az apja- jegyzi meg Jane, többet azonban nem mond, mert Jimin megérkezik a szüleivel és egy orvossal, mi pedig magukra is hagyjuk őket egy hosszú beszélgetésre.