ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

17.rész

Pᴀʀᴋ Jɪᴍɪɴ

Úgy hasogat a fejem, mintha valaki azon lenne, hogy baltával szépcsapkodja. Komolyan, így még soha nem fájt semmi, pedig rengeteg sérülést szereztem már életem során, arról pedig ne is beszéljünk, hányszor törtem már el valamim.

Gyógyszerre lenne szükségem, de több dolog is meggátol annak keresésében.
Először is szédülök. A felettem lógó meseszép csillár úgy forog a fejem fölött, hogy kezdek félni, rám esik. Másodszor: fogalmam sincs, hol vagyok és hogy kerültem ide, viszont a végtagjaim nincsenek kikötözve és a szám is üres, úgyhogy nem raboltak el. Bárhol is legyek most, szabad akaratomból jöttem ide.
Az egyetlen dolog, ami ad egy kis segítséget, hogy mit csináltam tegnap este, a szám keserű íze. Ebből arra következtetek, hogy részegre ittam magam, aztán pedig valószínűleg kidőltem itt, ebben a nappaliban.

Az alattam lévő szőnyeg teli van morzsával és elszívott gandzsákkal. Az egyik sarokban még egy hozzám hasonló állapotban tengődő srácot is megpillantok, akinek bamba képe valahonnan azért ismerős. Üveges tekintettel bámul maga elé, mint egy zombi, majd öklendezni kezd és ízlésesen a szőnyegre hány.
Azt hiszem, ennél undorítóbb dolgot még életemben nem láttam, de így legalább végre fel tudok tápászkodni a földről. A mögöttem álló kanapé karfájába támaszkodom, hogy gyűjtsek még egy kis erőt a többiek és a gyógyszer keresésére, már ha van itt. Remélem, mert ha ilyen durván nyilaló fejjel megyek haza, még nehezebb dolgom lesz anyáékkal.

Biztosan halálra aggódták magukat, amiért anélkül tűntem el, hogy szóltam volna nekik és ezért kapni fogok egy szép kis büntetést. Csak azt remélem, nem szobafogságot, mert akkor Bambi és a barátaim ugrottak. Bambi! Hol van Bambi? Mellettem kellene lennie. Lehetséges, hogy az este elsodródott mellőlem? Egy lány rabolta volna el?

Erre a gondolatra a gyomrom ijesztően nagyot ugrik, az pedig már csak a szerencsének köszönhető, hogy a lábam alatt épp egy kis kuka hevert és oda tudom hányni a tegnapi alkoholt.
- Úristen!- borzadok el saját magamon, és kis híján elbőgöm magam. Ha ilyen a másnaposság, soha többé nem iszom, csak anyáék poharából pár kortyot, ahogy eddig is.
- Jimin?- kúszik mellém Jane hunyorogva. Legalább ő meg van. Bár nincs jobb állapotban, mint én, talán ő emlékszik valamire a tegnap estéből. Most már értem Bradley Cooper-nek és bandájának zavarodottságát. Remélem, azért velem nem fordul  elő még egszer.
- Mi történt tegnap este? Hol van Jungkook?
- Várj egy kicsit!- int le, majd elvéve tőlem a hányós vödröm, ő is megtölti kicsit. Szörnyű látvány így elmosódott sminkjével, ami szinte az egész arcán elkenődött. Kicsit olyan, mint Joker.
- Nem emlékszel, mi volt az este?- néz fel rám, mikor végzett.
- Szerinted, ha emlékeznék, megkérdeznélek?- kérdezek vissza türelmetlenül. Kezdek egyre idegesebb lenni Bambi miatt. Ő miért nincs a nappaliban, miért váltunk el este? Hogy hagyhattam ezt?
- Jól van na! Meddig van meg a tegnap este?- kérdezi szokatlanul rekedten. Csak nehogy az ölembe hányjon legközelebb.
- Találkoztam veled a parton, és idehoztál minket Jungkookkal. Aztán... szívtam egy kis füvet, mire Jungkook begurult- szegény Jungkook - aztán ittunk a konyhában. Ennyi.
Jane bőszen bólogat.
- Hát utána eltűntetek a te Sütiddel. Nem is tudom, pontosan mikor találtam rátok. A kertben voltatok, és innentől nekem is elég ködös minden. Annyi biztos, hogy öltánc versenyt rendeztünk, és te is benne voltál- ejt meg Jane egy kaján vigyort, jót szórakozva elsápadásomon.
- Nyugi, egyik srácnak se tudtad megváltoztatni a szexualitását, hamar leírtunk. De azért vicces volt- vihog, mire erősen taszítok rajta egyet. Nagyon vicces, mondhatom. Nem is lepődöm meg, hogy nem próbált leállítani Justin miatt. Ha ezt megtudná, tuti kidobna, az első évfordulónk előtt fél hónappal. Nem lenne túl szerencsés. Azóta készülök erre, amióta össze jöttünk.
- Na és Jungkook? Láttad valahol?- térek végre a lényegre. Idegesen tördelem az ujjaimat, és csak imádkozni tudok, hogy Jane ne azt a választ adja, hogy lelépett valakivel. Már nem azért, de mi van, ha annak a valakinek sötétebb szándékai vannak és megrontja őt? Megöli, kárt tesz benne. Még szép hogy félek. Ha én képes voltam idegen embereknek öltáncot adni, Bambi is könnyen elcsábulhatott.
- Nem. Nem emlékszem, hogy láttam volna- vonja meg a vállát. Pokolba vele, hogy ilyen lazán veszi Bambi eltűnését, míg én szétidegeskedem magam. Most azonnal meg kell keresnem.
- Francba!- káromkodom el magam, majd újra felküzdöm magam a földről és elindulok Bambi keresésére a tök idegen házban. Benézek minden sarokba és szekrénybe, félve az elém kerülő szobákba is benyitok, bár tudom, hogyan reagálnék, ha meglátnám az egyikben valami lotyóval, ahogy azt is, hogy ez mennyire nem helyén való.