ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

40.rész +18

Jeon Jeongguk

Miután a szüleim átadták számomra az ajándékukat, mint egy tetten ért betörő, úgy rohanok ki az ajtón és a szobánkig meg sem állok.
Lassan nyomom le a kilincset, hiába sürget a kényszer, hogy ajtóstul rontsak rá a szerelmemre, aki úgy játszik az idegeimen, mint azt egy gitáron tenné az ember. Legszívesebben a másodperc töredéke alatt temetném magam alá, és el sem engedném amíg fel nem jön a nap.

Átlépem a küszöböt, majd ráejtem az állam. Mintha káprázna a szemem. Még sosem volt részem gyönyörűbb látványban. Pedig azt hittem, ismerem már Jimint. Édes, vicces, szerencsétlen és pajzán, na de hogy ekkora perverz, arról eddig fogalmam sem volt. Csak tátogni tudok, mint egy kibaszott hal. Nem tudom elhinni, hogy ez ugyanaz a fiú, aki ma egy Mickey egeres sapkát kért tőlem.

Büszkén elmosolyodik reakciómat látva és elindul felém, mire a szívem kihagy egy ütemet. Csak bámulom testét, szemérmetlenül, a nyálamat csorgatva. Mikor elém lép először is becsukja az ajtót, amiről megfeledkeztem, majd kicsi mancsait a nyakamba akasztva felpipiskedik hozzám. Így premier plánból csodálhatom meg gyönyörű arcát, amit teljesen átalakított, míg én távol voltam. Füstös szemei éles kontrasztban állnak tűzpiros ajkaival és fehér fogaival. Csábos mosolyával egyszerűen bűnbe csábít. Már ha bűn szeretnem őt és letépni róla ezt a csipke fehérneműt. Valami eszméletlenül szexi rajta, de csak elállja az utam. Úgy feszül rajta az anyag, mintha egyenesen törékeny testére szabták volna. Csípőjén egy fekete miniszoknya feszül, fenekét azonban alig takarja kereksége miatt. Még ez a szerencse.
- Tetszem?- kérdezi incselkedőn, ajkaival csak lassan formálva a szót. Ennél bugyutább kérdést nem is tehetett volna föl.
- De még mennyire!- felelem és nem is húzom az időt további fecsegéssel. Vöröslő ajkaira vetem magam, mint egy megvadult bika, ami valamennyire igaz is. Olyan izgalom lesz úrrá rajtam, amilyet még tizennyolc évem alatt egyszer sem tapasztaltam. A szívem hihetetlen tempóra kapcsolva pumpálja a vérem, ami az ágyékomban összegyűlve segít tudatni Jiminnel, mennyire vágyom rá.

A derekát átölelve passzírozom magamhoz, de mivel ez nem elég, a fenekére fogva kényszerítem, hogy ugorjon fel. Nem kell sokáig kérlelnem, hamar a karjaimba veti magát, én pedig így kitapinthatom pucér félgömbjeit, és a tangát, ami szinte alig takar előlem valamit. Baszki, vajon mit rejteget még? Lehet, szex játékokat is csempészett abba a hatalmas táskába.
Képtelen vagyok tovább várni rá, ezért ügyelve, hogy ne szakadjon el tőlem, az ágyra hanyatlok vele. Lábaival derekamra csimpaszkodik, míg kis kezecskéivel a tarkómat és az arcomat cirógatja felváltva.
Kicsókolom belőle a szuszt is, elkenve ajkaira kent vörös rúzsát, így viszont csak még szexibb. Ha ez egyáltalán lehetséges.

Elválva tőle, kapva kap az alkalmon és lehúzza rólam a pulcsimat, amit a pólóm követ.  Félmeztelenül bújok le ismét a nyakához, hogy puha csókokat nyomjak selymes édes illatú bőrére, mire megremeg alattam. Megőrjít ez az érzékenyége, és csak arra késztet, hogy még durvábban izgassam. Hogy olyan mértékű gyönyört éljen át, mint még soha. Ez a célom.
Azt akarom, hogy szülinapom alkalmából önkívületi állapotban nyögje a nevem, miközben minden erőmet bevetve döngetem. Bele akarom égetni ezt az estét a testébe és a lelkébe egyaránt, hogy a sírig megőrizze, milyen hatalmas örömet okoztam neki. Valami olyasmit, amit Justin Campbell nem tudott és mostantól senki másnak nem lesz rá lehetősége.
Nem finomkodok, felváltva szívom meg és tépem a bőrét, mintha fel akarnám falni. És ez valóban így van. Jimin hangja egyre magasabban cseng és egy másodpercig sem bír mozdulatlan maradni munkám miatt. A hajamba markolva élvezkedik szégyentelenül, már szinte könyörög, hogy ne hagyjam abba. Eszem ágában sincs, de azért mozgásba hozom a kezeimet is, és Jiminie fenekéhez nyúlva először is letépem róla a szoknyát.
- Mi ah...- pillant le Jimin az anyag recsegésének hangjára, mikor pedig meglátja kezeimben a szoknyácskájának darabkáit, kikerekedett szemekkel néz újra rám.
- Mi az? Örülj neki, hogy eddig bírtam - mondom, majd belé fojtva szavait, újra megcsókolom. Nem tiltakozik, vagyis annyira mégsem érdekli a ruhadarab sorsa. Lassan feljebb tolja magát és most engem fektet a matracra. Így láthatom gyönyörű merevedését és rúzsfoltos nyakát, ami az én művem. Most rajta a sor, hogy leigázzon, nekem pedig eszemben sincs tiltakozni. Tudom, hogy Jimin nem csinálna velem olyasmit, amit én ne élveznék.