ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

21.rész

Pᴀʀᴋ Jɪᴍɪɴ

Pete lassacskán fog az evéshez, azonban ez is bőven több, mint amire számítottunk. Az utóbbi időben néha úgy éreztem, megfojt az aggodalom, amiért fogalmam se volt róla, miért nem ad magáról életjelet. A szokásosnál is többet beszéltem a macskámhoz, volt olyan este, hogy aludni se tudtam, és Bambit zaklattam telefonon, aki volt olyan kedves és egyszer sem rázott le, úgyhogy még kevesebbet tudott pihenni. Ez azonban egyáltalán nem látszik rajta. Arca tökéletes, mint mindig.

Ő ül Pete egyik oldalán, míg Jane a másikon. Utóbbi egész végig faggatja Pete-t, szüksége van-e valamire, és hiába kap mindig nemleges választ, mint egy papagáj csak mondja a magáét. Jó, őt is megtudom érteni, de ez nem a megfelelő pillanat, hogy kérdezősködjön. Először Pete-nek megkellene tömnie a gyomrát.

Így is eleget késtünk a balesetem miatt, bár őszintén, hiába fájt az a pici vágás, semmiért sem cserélném el azokat a perceket. Jungkook olyan finoman bánt velem, ahogy azt nem vártam volna. Azt hittem, kinevet majd, amiért így kiakadok egy apró karcolás miatt, azonban ha nevetségesnek is tartott, ezt nem mutatta ki felém és figyelmesen ellátta a sebem. Hiába volt abszurd a kezét szorongatnom, azért jól esett. Mindig jól esik, ha kézfogásra kerül sor köztünk, éppezért mostanában sokszor kezdeményeztem. De ez még nem jelent semmit, Pete-nek is ugyanúgy fogdostam a kezét anno, és nem fordultak komolyabbra köztünk a dolgok, ugyanúgy heteró maradt. Ez az apróság csak annyit jelent, hogy már szeretjük egymást annyira, hogy ezt ki is fejezzük különböző érintések formájában. Minden barátságban eljön ez a pillanat.

Pete a fél tányér rántottát elpusztítja, aminek mind a hárman nagyon örülünk. Máris kevésbé sápadt.
- Jobban érzed magad kicsit?- kérdezi Jungkook azon a lágy hangján, amivel bárkit képes lenne megpuhítani.
- Igen. Köszönöm, hogy eljöttetek és sajnálom, hogy már megint hülye vagyok...
- Héj, ne! Ezért ne kérj bocsánatot!- szólok közbe, mielőtt mocskolni kezdené magát. - Csak jegyezd meg, hogy mi mindig itt vagyunk. Nem számít, milyen passzban vagy, támogatunk téged, és azt akarjuk, hogy meggyógyulj. Ezért vannak a gyógyszerek, a terápiák. Nem szabad hagynod magad, tudod te is- simítok csontos térdére, ő pedig egy halvány mosolyt villantva a kezemre teszi az övét. Jane feketére manikűrözött kézfeje is csatlakozik a kézvárunkhoz, így már csak Bambiéra várunk.
Látom, hogy húzza a száját barátnőm keze láttán, de végül csak beadja a derekát.
- Most csináljuk azt a nyálas kézfeldobás dolgot?- fintorog Jane, amit látva elvigyorodom. Pontosan erre gondoltam. Épp ideje lenne csinálnunk egy ilyet, szerintem menő. Jane pedig ha annyira undorodik tőle, kiszáll.
- Örülök, hogy te mondtad ki! Valami ötlet?- nézek szét a társaságon. Egyedül Bambi töri a fejét.
- Legyen ez a sokszínűség bandája.
Amint elhangzik ez a mondat, Jane hangos nyerítésbe kezd. Annyira nevet, hogy felborul, ahogy én szoktam, és végighempereg a szemetes padlón. Látszólag nem érdekli, hogy a végén úgy néz ki, mint egy porzsák.
- Jajj, Süti, ilyen gáz dumát még tőled se vártam- hahotázik tovább a padlót csapkodva.
- Te jobbat tudsz?- vonja fel Bambi a szemöldökét. Miért alakul át erre teljesen az arca? Még az alapnál is sármosabb. Ilyen nem létezik. Még a mesehősök se tudnak ilyen gyorsan átalakulni.

Jane természetesen igennel felel, és végre feltápászkodik.
- Legyünk a szét csúszottak!- dobja fel a saját ötletét. Ezt a névválasztást egyikünk sem akarja érteni, de még szerencse, hogy van olyan kedves és elmagyarázza. - Hisz mind azok vagyunk! Ezen nincs mit szégyellni! Jimin, te a drága Justinod nélkül teljesen el vagy veszve. Süti, te olyan vagy, mint aki karót nyelt, lefogadom, hogy a fejed csupa üresség. Pete, te te vagy, én pedig metált hallgatok, tele van pc-kkel a testem és a szüleimnek egy csalódás vagyok. Egyikünk sem tökéletes, távolról sem, kár tagadni.
- Jane, te nem vagy normális! Nem vagyok elveszve Justin nélkül, Jungkook pedig nem üres fejű, csak nem olyan elszállt drogos, akikhez hozzá vagy szokva! Hogy mondhatsz ilyet?- akadok ki teljesen. Arra már nem is térek ki, hogy Justinnal a veszekedésünk óta alig beszélünk. Akkor még azt hinné, szakítottam vele, és megint rákezd a szokásos dumájára, hogy eddig is csak a pénzéért voltam vele. Amit Jungkookról mondott, jobban feldühített. Ha ismerné úgy, ahogy én ismerem, nem ezt gondolná róla. Ő nem tudhatja, hogy Bambi milyen értékes, és vicces ember, nem ismeri még a kis világát. Azt sem tudja, mit hagy ki. És én nem is fogom felvilágosítani róla. Ő Bambinak csak a testét látja.