ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

28.rész

Jᴇᴏɴ Jᴇᴏɴɢɢᴜᴋ

- Elnézést, rohama van?- hajol a rángatózó Jane felé a fánkozó egyik aggódó alkalmazottja, aki a szokatlanul nyugodt arcomat figyeli kissé rosszallóan. A vörös hajú lány lassan már tíz perce nevet megállás nélkül, amióta Chimmel bejelentettük, hogy hivatalosan is egy párt alkotunk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számítottam erre.
- Mondhatni- felel Jimin tanácstanul, miközben az asztal alatt megbújó kezemet markolássza, ezzel is tudatva velem, mennyire frusztrálja az állítólagos legjobb barátnőjének reakciója.
- És nem kéne mentőt hívni?- aggodalmaskodik szerencsétlen eladó, akiből még a lelke is kiszáll, mikor Jane harsányan felsikít. Akárcsak egy szamár.
- Hogy lehetsz ennyire érzéketlen?- kéri számon Pete a kivörösödött arcú lányt. Neki még gratulálnia sem volt ideje Jane nevetőgörcsétől.
- Én csak... annyira tudtam, hogy ez lesz. Süti nagyon látványosan nyomult- mutat felém fekete karmaival.
- Te mondod? Már akkor rám akartál hajtani, mikor még gyakorlatilag a nevemet sem tudtad! Arról nem is beszélve, hogy úgy tűnik, minden jött mentnek szét teszed a lábad- botránkozom meg újra utcalányokhoz hajazó viselkedésén. Lehet, hogy Jimin mellett sokkal lazább lettem, de az életformája még mindig zavar. Talán sose fogom majd elfogadni.
- Nem mondod? Bocs, hogy kiélvezem a fiatalságomat, nem úgy mint te.
- Én is kiélvezem a fiatalságomat, de nem fekszem le fűvel fával.
- Na jó, ez unalmas. Folyton engem szidtok. Egyébként meg még el sem mondtam a véleményem.
- De, épp az előbb.
- Nem, én a helyzeten nevettem. De örülök nektek- mondja egy vállvonás kíséretében, amit hallva Jimin is felenged végre. Ami engem illet, egyáltalán nem izgat Jane véleménye rólunk. Egyedül Jimin szülei miatt stresszeltem, hiszen az ő áldásukra szükségem volt ahhoz, hogy a fiuk párja lehessek. A többi ember véleménye azonban a legkevésbé sem érdekel rólunk. Persze jól esik, ha elfogadnak, de azzal sincs baj, ha nem, ez a Jimin iránt érzett szerelmemen semmit sem változtat.
- Komolyan?- kérdezi egy megkönnyebbült mosollyal ajkain.
- Komolyan- mosolyodik el Jane is, és tőle nem megszokott módon megfogja mindkettőnk kezét. Csak Jimin miatt nem húzom el a sajátomat, mivel az előbbi szóváltásunk miatt eléggé elment a kedvem a lánytól.
- Én is gratulálok. Tényleg, jó rátok nézni- szólal meg Pete is, akinek Jimin nem is sejtheti milyen rengeteget köszönhetek. Ha ő nincs, talán sokkal több időt vett volna igénybe, hogy Jimin is belém szeressen. Sok dolgot elmondott róla, ami nem volt titok és néha azt is elintézte számomra, hogy kettesben maradhassak vele.
- Köszi! Te is elég jól nézel ki! Örülök, hogy így kikupálódtál- jegyzem meg, hiszen a kinézetén is elég szembeötlő a változás. Levágatta hosszú haját, és már az arca is sokkal életteltelibb. Szorgalmasan jár az orvosához és sose mond le egy programot se, emelett pedig mindennap szedi a gyógyszereit és jóval többet is eszik. Amikor náluk vagyunk rendszerint közösen főzünk neki valamit, ami annyit jelent, hogy én csinálom a kaját, Jimin pedig ide-oda pakolgatja a hozzávalókat, hogy azokat sose találjam a helyén.
- Igen, tényleg sokkal jobban nézek ki- ért egyet, hiún beletúrva rövidke tincseibe.
- Így már akár csajt is foghatnál. Az is jót tenne neked- mondja Jimin, és már ki is szemel valakit az egyik asztalnál. - Az a lány például egész jól passzolna hozzád. Aranyosnak tűnik.
- Megőrültél, nem támadhatom le csak úgy!- csattan fel Pete, miután ő is vétett egy futó pillantást a kiszemelt áldozatra.
- Hát pedig valahol el kell kezdeni. Szerintem menj oda hozzá és kérdezd meg, egyedül van-e. Ha igen, akkor kérdezd meg azt is, leülhetsz-e hozzá, mert meguntál minket és őt elég érdekesnek találod- tanácsolja Jane teljesen bepörögve. Biztos kíváncsi, mi sül ki ebből az abszurd helyzetből. De végülis mi is elég érdekes módon ismerkedtünk meg Jiminnel. Vele még az első fázis sem volt unalmas.

Pete még mindig hezitál. A lányt nézi, majd hirtelen felpattan és elindul felé a kikért fánkjával együtt, hogy még hihetőbb legyen a sztori.
- Azta, nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen belemegy majd- adok hangot meglepettségemnek, mire Jane önelégülten elmosolyodik.
- Csak ne maradjon már szingli! Ő is megérdemli, hogy legyen végre valakije. Szerintem már azt se tudja, hogyan kell smárolni.
- Mintha az olyan létfontosságú lenne számára. Örülök, hogy egyáltalán kimozdul- mondja Jimin figyelve a másik asztal történéseit. Pete leült, vagyis a lány nem utasította vissza, és most épp beszélgetnek valamiről. A barátunknak fülig ér a szája, így még sose láttam mosolyogni.
- Úgy tűnik, működik a dolog. Hála nekem és az ötleteimnek.
- Én mutattam neki a lányt, úgyhogy ez az én érdemem is!- mondja Jimin kicsit hangosabban a kelleténél, de szerencsére vagyunk olyan messze az asztaltól, hogy ne hallják meg. Azért vicces, ahogy Jimin elpirulva behúzza a nyakát, amikor néhány közelünkben takarító alkalmazott felé pillant. Némelyik el is mosolyodik az én édes fiúmat látva.