ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

42.rész

Jeon Jeongguk

Az egy hétig tartó Japán nyaralásunk gyorsabban véget ért, mint hittem. Erre szokták mondani, hogy ha az ember jól érzi magát, repül az idő. Ez tényleg így van. Jiminnel mintha összeragasztottak volna minket, folyamatosan egymás kezét fogtuk, ha a szobán kívül tartózkodtunk, hogyha pedig magunkra maradtunk, pillanatok alatt szabadítottuk meg egymást a ruháktól. Sose öltöztünk fel egymás előtt, folyton meztelenek voltunk, hogy mindenféle takarás nélkül csodálhassuk egymást, mert tudtuk, hogy hamarosan elválaszt minket a suli.

Most pedig itt vagyok, a szobámban, hogy bepakoljam a könyveim és most először fordul elő, hogy nem örömmel teszem. Nem akarok iskolába menni. Nem akarok sehová menni, ahol Jimin nem lehet velem. Nem akart otthon aludni, ahogy én is ragaszkodtam hozzá, hogy nálunk maradjon, a szüleink pedig innentől kezdve nem tudtak velünk mit tenni. Engedniük kellett.

Mire visszaér a fürdőszobából már beállítottam az ébresztőt és elhelyezkedtem az ágyban, alvásra készen, hiába tudom, hogy Jimin és a holnappal kapcsolatos gondolataim nem fognak hagyni pihenni.
Szőke tincsei még vizesek, a testére aggatott régi pólóm pedig kissé elcsúszva lóg le egészen a combjáig. Egy halvány mosollyal ajkain lépdel az ágyhoz, majd bebújva a takaró alá azonnal hozzám préselődik. Percekig csak némán fekszünk egymás mellett, gondolom mindketten ugyanazon emésztjük magunkat. Tegnap este is így volt. Az előző alkalmakkal ellentétben lassan és minden pillanatot megragadva szeretkeztünk, egymáshoz tapadva, mint két pálcika.
- Ígérd meg, hogy minden nap találkozunk! Kérlek!
Elgyötört, sírós hangszíne meglep, ahogy az is, hogy azt hitte, nélkülözni bírnám több, mint egy fél napig. Nevetséges!
- Megígérem-adom a szavam, hogy megnyugtassam kis lelkét és szorosabban ölelem magamhoz. - Folyamatosan zaklatni foglak majd- motyogom szöszke hajába, hogy megnevettessem, ami sikerül is.
- Légyszi!
- Így is lesz. Inkább veled beszélek majd, mint az osztálytársaimmal. De neked legalább ott lesz Pete. Ő majd talán segít elterelni rólam a gondolataidat.
Erre újra felnevet.
- Persze. Egész nap arra várok majd, hogy kirohanjak hozzád-mondja pici kezeivel pedig a hajamba túr. - Tudom, ez már sok...
- Nem, nem az.
Az a sok, amire én gondoltam. Az egyik ötletem az volt, hogy megszöktetem őt, és új életet kezdünk valahol csakis ketten. Igen, pénz és mindenféle szakmai tudás nélkül. Egy hét múlva éhen is halnánk. A másik ötletem, hogy összebilincselem magunkat és a kulcsot az óceánba hajítom. Na ez már sok.
- Nekem sokkal őrültebb gondolataim vannak.
- Azt meghiszem, Bambi- kuncog, majd lop tőlem egy apró csókot. Pár perc múlva teljesen el is nyomja az álom. Rám pedig egy hosszú és éber éjszaka vár.

Reggel hiába keltenek fel az ablakomon át beszűrődő napsugarak, Jimint nem találom magam mellett, ami roppant mód zavar. Hozzászoktam már, hogy minden reggel mellette ébredek.
Bár ilyen nagyon korán szerintem csak a vécére ment ki, úgyhogy várok öt majd tíz percig, de semmi. Nem tudok többet várni, kilépek az ágyból és a keresésére indulok.

Nem kell sokáig bandukolnom, hamar meghallom halk dúdolászását az egyik fürdőből, ahová be is nyitok. Így meghallhatom a víz csobogását is, mikor pedig felnézek megpillanthatom vízcseppekkel tarkított testét. Nem vesz észre a köztünk húzódó üvegfal miatt, így fogalma sincs róla, hogy őt figyelem éhes tekintettel. Kecses mozdulatait, ahogy elkeni magán azt a kellemes illatú tusfürdőjét, aminek illatával képes teljesen megbolondítani. Pillanatok alatt válok kőkeménnyé. Az sem érdekel, hogy hamarosan megcsörren az ébresztőnk és anyáék életre kelnek, miközben leveszem az alsóm és elhúzva az üveg ajtót, belépek Jimin mögé. Először megijed, mintha nem tudná, ki nyitna rá egy ilyen helyzetben. Mohón vonom magamhoz, hogy érezze, mit indított el bennem, mire sóhajtva tolja ki kerek popsiját, egyenesen merev farkamnak.
- Kibaszottul akarlak- motyogom illatozó nyakába rejtve az arcom, míg legérzékenyebb testrészéhez irányítom mancsaimat.
- És én még nem akartalak felébreszteni- sóhajtja belesüllyedve ölelésembe.
- Még jó, hogy időben felkeltem- nevetek, majd kihasználva ezt a szerencsés helyzetet, megfordítom és a csempéhez préselve tapadok rá csábító ajkaira, ezzel neki kezdve reggeli tornánknak.