ᒪ. ᗩ. /Jikook ff./ ✓

9.rész

Pᴀʀᴋ Jɪᴍɪɴ

Mikor Pete és Jungkook is beérnek, udvariasan megérdeklődőm, miről csevegtek nélkülem az út alatt, mire Jungkook felel:
- A macskákról.
- Ohh, Pete tőled is megkérdezte, finomak-e?- fordulok felé, mire a barátom csendesen bólogat. Ez nem vicc, egyszer tényleg megkérdezte ettem-e már macskát, és ha igen, milyen íze volt. Kíváncsi vagyok, vajon, ha azt feleltem volna, finomak, megkóstolta volna? Tizenöt éves korában az ember még elég sok hülyeségre képes, és Pete sem volt megfontoltabb.
- Ő is ugyanazt mondta mint te- legyint sértődöttséget színlelve.
- Meg is érdemelted, hogy újra átéld ezt az élményt!- mondom, de Pete már nem is figyel rám, hanem eltűnik a kajáldában. Ezek szerint tényleg éhes, és enni is fog, ennek pedig úgy örülök, mintha az anyja lennék.
- Amúgy élve imádom a macskákat. Akit az instámon láttál, ő Brownie. Te is bírod őket?
Istenem, add hogy igen!
- Igen, még amikor Busanban éltünk volt is egy macskánk, de mikor ide költöztünk a nagyszüleimhez került, és már sajnos meghalt.
- Oh- adok hangot részvétemnek.
- Ja, nagyon sajnálatos volt. Gyászoltuk is, meg minden.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Mennyi csajt hajtottál már el, Bambi?- váltok inkább témát, hiszen nem viselem valami jól, ha a halál a téma. Pláne, ha egy macska halála.
- Többet, mint kellett volna.
- Ez azt jelenti, hogy volt olyan, amit megbántál?- faggatózom tovább, mire nemmel felel. - Furcsa vagy. Biztos igazi szupermodellek próbálkoztak be nálad, és te az összeset elhajtottad, minden féle megbánás nélkül?
- Igen, de most hogy mondod, kezdem rosszul érezni magam emiatt.
- Jajj ne! Nem ez volt a szándékom!- magyarázkodom az ő tökéletes arcát nézve, amin egy helyes mosoly nyúlik el, én pedig Jim Carrey szavaival élve: eldurranok.
- Persze, tudom én- somolyog továbbra is, és miközben várunk a kajánkra mesélni kezd nekem eddigi kalandjairól a lányokkal, én pedig az ujjaimat tördelve hallgatom. Miért vagyok ilyen ideges?

Csupán három nappal ezelőtt azt hittem, Jungkooknak annyi nője volt már, mint nekem égési sérülésem, amiben sosem szenvedtem hiányt. Szégyellem, de még abba is belegondoltam, milyen egészséges lehet ott lent, persze nem mintha ez rám tartozna. Nagyon eltévedtem vele kapcsolatban, de azt hiszem ez egy jó lecke volt arról, hogy senkit sem szabadna a külseje alapján megítélnem.

- A legtöbb lány valószínűleg csak egyéjszakás kalandnak akart volna, de akik nem, azok is ugyanolyan cicababák voltak, akiknek annyiból áll az életük, hogy műkörmöshöz járkálnak és elköltik a szüleik pénzét felesleges göncökre. Nekem ezek nem jönnek be.
- Ezt még én is megtudom érteni- bólintok, mivel hiába vonzódom a fiúkhoz, azért nem csak őket látom az egész világon. Csak rajtuk leragadok.
- A barátod nem ezt csinálja? Justin?
- Nem jár körmöshöz. Egyébként pedig nem csak a szülei pénzéből él, hanem dolgozik is!- védem meg a pasim, hiába nem érdemelné meg.
- Na és mit?
- Mindig mást- felelem diszkréten, és érzem, hogy ideje témát váltani. - Szerinted hol van Pete?- nézek körül a gyorsétteremben, ahol javarészt súlyosabb emberek gyűltek össze, ezért könnyen kiszúrom sovány barátom az egyik boxban.
- Végre látom enni.
Jungkook is arra néz, amerre én, és épp mondani készülne valamit, de ekkor jeleznek, hogy elkészült az ételünk.

Pete-vel szemben ülünk le, mivel rendesen elterpeszkedett a párnákon, ezért mi ketten nyomoroghatunk. Összesimul a combunk, és ahogy helyezkedek véletlenül bele is könyökölök Jungkook oldalába. Mintha meg se érezte volna.
- Milyen?- fordulok inkább a barátomhoz, aki csak úgy tömi magába a kaját, mintha már vagy egy éve nem evett volna semmit, és mintha nem egy nyilvános helyen lennénk. Mindegy, mit számít, mit gondolnak? A barátom végre normálisan eszik, és saját akaratából kimozdult, mintha semmi sem történt volna.
- Elég jó- felel és olyan előkelően törli meg a száját, mintha az előbb nem ő zabált volna össze mindent.
- Látszik a tálcádon is, hogy finom!- nevet fel Jungkook mellettem. Ez a hang idegen reakciót vált ki belőlem: érzem, hogy a testemen lévő összes pici szőrszál az égbe mered.
- Ne aggódjatok, a maradékot is hamarosan eltakarítom, csak kell egy kis pihenő. Szerintem egyikőtök se szeretné félig megemésztett hamburgerell dekorálni a ruháját.
Ebben igaza van, szóval egyikünk se erőlteti rá a takarítást. Lefogadom, hogy más se nagyon örülne, ha a barátom sugárba végighányná az asztalt, hiába nézték végig az előbbi gyorsétteremben is illemtelen étkezést.