Verseim //I.//Befejezett//

Kattogó madár

Mint Móricz egyik novellájában Kis János,
Magamat egyszer halálra zabálom.
De míg neki az evés egy mámor,
Én ha egyszer felállok és sétára vetemednek lábaim,
Nem kéne lehúzzanak hájaim.
Mert ha még így tolószékben
Egyszer degeszre eszem magam,
Azt tudom, hogy nem fog elbírni talpam.
Ezért hiába vizsgázok
Belőle,
Móricz hősét kihagyom
Egyelőre.
Semmiképp se egye(N)lőre,
Mert rosszul vagyok tőle.
Mármint nem az evés gondolatától,
Hanem e szónak helyesírásától.

Ma verselésbe fogtam,
Jópár napot kihagytam ugyan sorban.

Van itt a Balatonon
Egy madár ami kattog
Szerintem most róla rovok
Néhány sort.

Te rejtélyes madár
Kinek neve csupán talány!
Azon ahogy duruzsolsz,
Szinte folyton kuncogunk.

De amint hallod nem csak én,
Hanem az én koránt sem vén
Anyám és nevelőapám
Zsolti,
Kik szintén nem tudják,
Hogy te milyen madár
Vagyol.
2021. 07. 24. -B. R. M.