Veled álmodtam az éjjel
S tudod mi volt az érdekes?
Hogy nem kellett elcsennem a csókod,
Hanem te adtad oda magadtól.
Olyan lett bennem a parázs,
Mint a lángra gyúlt varázs,
A legjobb hasonlat rá nem más,
Mint éjjeli viharban a villámcsapás.
A torkomban dobogot szívem,
Egyre vörösödött arcszínem.
Az ajkadnak ízében
Azt hiszem elvesztem egészben.
Bár ez csak egy álom,
Mégis azt kívánom,
Hogy egy nap valóra váljon
S te add meg azt, amire vágyom.
Lehet nem tűnik komolynak a szándékom
S nincs számodra oly' nagy ajándékom.
Most nem látod hogy izzad halántékom,
Mert túlléptem a múltbéli színjátékon.
S most másodszor is bevallom,
Hogy belédestem, de nagyon.
Egy szakadék alján vagyok,
Nem tudok rá jobb hasonlatot.
De nem azért, mert olyan mélyen
Lennék a lelkem legmélyében,
Hanem mert olyannyira mélyen
Belédestem végleg.
Most már nem fogom magam hagyni,
Nem fogok másvalaki miatt elcsábulni!
Egyedül te tudsz engem leállítani
S ily' módon megmásítani.
Legalábbis ezt érzem,
Hogy egyáltalán nem véletlen,
Hogy ilyen sokszor tévedtem
Rossz útra, járatlan ösvényre.
S most meg jöttél te
Ebbe a homályos képbe,
Mi már több, mint egy éve
Visszahúz a tévedésbe.
A szomorú emlékekbe,
Hol visszavágyok melléje,
De ő már szívem medrébe
El van ásva végleg, túl sok sebet tépett.
De most itt vagy te,
Ki azt mondja szereti a verseimet
S lehet, ha ezt olvasod elkeserítelek,
Mert azt mondom, hogy én meg tégedet!
2022. 09. 02. - B. R. M.

ВЫ ЧИТАЕТЕ
Verseim //I.//Befejezett//
ПоэзияItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
