Vajon élőben is meglesz a kémia?
Ugye nem kell a szemnek miattad sírnia?
Képes lesz rá és kibírja?
Hisz ki kell bírnia!
Hirtelen úrrá lett rajtam
Egy kiszámíthatatlan pillanatban
Ez a furcsa érzés,
Ez a szörnyű megérzés.
De minek is agyalok ennyit?
Miért kell már megint?
Miért nem jó sose semmi?
Meglehet még menteni?
Úgy érzem el vagyok veszve,
Eltévedtem az útvesztőben.
Próbálok menni előre,
De valamiért még mindig le vagyok törve.
Arra gondoltam,
Hogyha a lelkem boldogabb,
Akkor majd együtt folytatva
Ködös utam kitisztulhat.
De most jött ez az érzés,
Ez a belső vérzés,
Mitől csak egyre több a kérdés
És elfog a fölös rettegés.
Mert tudom, hogy felesleges aggódnom.
Te más vagy, mint a többi azt mondod.
Te ha megígérsz valamit
Szavadat betartod s nem fogok csalódni.
Legalábbis szeretném ezt hinni,
Ezért próbálok bízni.
Mégha pofára is fogok esni,
Nem akarok mást keresni.
Téged akarlak szeretni,
Úgyhogy így is kell annak lenni.
Mégha ez az egész csak mesebeli,
Együtt valósággá tudjuk tenni.
2022. 10. 04. - B. R. M.
ESTÁS LEYENDO
Verseim //I.//Befejezett//
PoesíaItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
