Elsüllyedtem szégyenemben, vörös arccal.
Nehezen küzdök meg az örök harccal.
Szívem csak úgy zakatol,
Pedig nem is tudtam, hogy vonat vagyok!
Az amit reggel csináltam...
Nem mondom, hogy megbántam
S hazudnék, ha tagadnám,
Hogy amit írtál imádnám.
Ez a saját harcom magammal,
A végtelen magánnyal
S az elütött kamaszlánnyal bennem,
Ki rég részesült ilyenben.
Te úgyis sejted mire gondolok,
Tudod miről álmodok,
Hogy mennyire kivagyok
Már csak attól a gondolattól.
Elsüllyedtem szégyenemben, vörös arccal.
Nehezen küzdök meg az örök harccal.
Szívem csak úgy zakatol,
Pedig nem is tudtam, hogy vonat vagyok!
2022. 08. 28. - B. R. M.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Verseim //I.//Befejezett//
PoesiaItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
