Meghalt a királynő lelke!
Gyere katona s mentsd meg!
Neked elég bátornak kell lenned,
Hisz az esküt érte tetted!
Oly' sok csalódás érte
És lásd hiába kérte,
Hogy valaki féltse,
Ő feleslegesen remélte.
Remélte, hogy egy nap
Lesz egy elég bátor lovag,
Aki felébreszti szívét, azt a holtat
S vele lesz majd boldogabb.
Nem is kellett sokat várni,
Hogy a szíve újra tudjon dobogni
S ne folyton folyvást zokogni
Akarjon lelke, hanem szállni!
Beléptél az életébe
S dobbanást hoztál a szívébe.
Azóta forr a vére,
De még mindig nem él a lelke.
A királynő még szenved,
Az esze már rég elment.
Akkor lesz majd jobban,
Ha eljössz, ahogy mondtad.
Te hűséges katona!
Te vagy a királynő szívének doktora
S attól még, hogy nem mondta,
Lelkének feltámasztója.
A királynő hiszi,
Hogy lelke újra szállhat,
Ha magával viszi
S ott lesz vele katonája.
Te vagy a szívének őre
S a lelkének pásztora.
Az, kitől libabőre
Lesz bárhol van.
Mert ha hiszed, ha nem,
Engem mindig kiráz a hideg,
Mikor azt mondod a telefonba:
,,Szeretlek Manóka!"
2022. 09. 26. - B. R. M.
YOU ARE READING
Verseim //I.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
