A megvetett gépezet
Morzék kattogása,
E jelet semmi se magyarázza,
Hol a szavaknak akadálya
S nem mozdul sose szája.
Kódja pattog, serceg,
Mint a tűz
Csak telnek az órák, percek,
De ő el nem tűz.
És senki nem teremt lelket,
Sem pedig nyelvet, hogy
Szólhasson végre ott
Hol mások nem mernek,
Nem bírják a terhet holott
Nem is mind reszket.
Hát ily furcsa masinát alkotott
Az ki fémeket fúrt, faragott.
De ez a kis gép nem érezhet haragot,
Mert érzelmeket nem kaphatott,
Ezért is neve, hogy: robot.
Furcsa szerkezet,
Léte tán nem is tervezett,
Emberek közt
Megvetett ártatlan eszköz.
2021. 11. 13. -B. R. M.
ESTÁS LEYENDO
Verseim //I.//Befejezett//
PoesíaItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
