Nem lehet megunni,
Abba nem lehet hagyni sorokat írni,
Rímeken agyalni és csak várni és várni
Várni míg nem tudok újra járni,
Hogy szerelmesen az esőben ismét fázni
Meg nyilvánvalóan ázni
És olykor csak elmélázni a múlton
Várni, hogy az ő hajamba túrjon
Majd gyengéden megcsókoljon.
Ez az érzés is pont mint a verselés megunhatatlan és abbahagyhatatlan,
Megállíthatatlan. Felejthetetlen. A szerelem pedig felülmúlhatatlan!
2021. 07. 04. - B. R. M.
YOU ARE READING
Verseim //I.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
