Verseim //I.//Befejezett//

Egy káros szer; a szerelem

Kell ez nekem?

Most is csak verselek,
Mert más dolgom jelenleg
Nincsen csak fekszek s rímekbe feledkezek.

Visszaolvastam néhány versemet
És meglepődtem milyen remek
Szerelmes verseket írtam,
Akkor mikor miatta sírtam.

Szerencsére kibírtam,
Magamat ki nem nyírtam.
Igaz, hogy sokat sírtam,
De ma már élem életem vígan.

Gondolok rá néha
Hátha leszek még téma
Az ő szívében mégha
Nem is értem még célba.

Ez a vers nem tréfa,
Egy élő példa,
Hogy néha
A vágyakozás néma.

Mert én titkon vágyakozom,
Csendben várakozom
S remélem még találkozom
Vele, kivel szebb lett kamaszkorom.

De már nem vagyok
Az ki voltam, s nyafogott,
A magánytól vacogott
S csaknem megfagyott.

Leírnám, hogy már
Szeretem a magányt,
De az hazugság
Lenne, egy játszma, mit játszanánk.

Továbbra is függök
És nehezen, de megküzdök,
Azzal hogy egyedül ülök
S a várakozásba beleszédülök.

Amennyire feledni
Akartam, épp annyi
A bánat bennem;
Semennyi.

Lehet, hogy már megszoktam,
Hogy lelkem egyedül van
S már így él boldogan
A boldogtalan magányban.

Hisz van ennek jó oldala is!
Sokkal kevesebb ugyanis
A könnyem, szinte már nincs is!
Ha mégis, az a magányra immunis.

Nem vagyok dilis,
Csak egy kicsit hisztis,
De egyébként is
Erős vagyok így is!

A szerelem furcsa egy tézis,
De mi van ha mégis
Függő vagyok én is?

Azzal az apró különbséggel,
Hogy az én káros szerem,
Mitől elvesztem az eszem
Nem más; mint a szerelem.

Kell ez nekem?
Tán azt mondom, hogy nem,
De hisz neve is egy elem,
Egy káros szer; a szerelem.

Játszol velem?
Nem kellesz nekem.
Azt hiszed féltékeny leszek?
Hát bizony tévedsz,
Mert az, aki érez,
Az magával fékez.
Térj már észhez!
2021. 08. 12. - B. R. M.