Vajon a bűntudatod
Okozta azt,
Hogy magamra hagytál
S még egy csókot sem adtál?
Azt érezted te vagy a hibás azért
A szerencsétlen napért?
Hát megnyugtatlak édes,
Bűntudatod téves.
Nem miattad lett az a nap rémes!
Az az idióta volt a vétkes,
Mert nem adta meg az elsőbbséget.
Bezzeg téged!
Gondolkodás nélkül elengedett
S engem, mint akit elfelejtett,
Autója földre tepert.
A testem ott hevert
És, hogy a lelked a tehert
Ledobja magáról, mert a víz is kivert
Tárcsáztad a mentőket,
Megvártad őket
S így vetett véget a kettőnknek
Ez a baleset.
Hidd el nekem se esett
Jól ez az eset,
Mert azzal, hogy később elvesztettelek
Engem fojtogat a lelkiismeret,
Pedig szerintem neked kellene
Bűntudatod legyen,
Pláne, hogy nem is tudhatod
Igazán,
Hogy ez a lány,
Kit elhagytál
Egy igazi csoda.
De még mekkora!
Akkora, hogy indoka
Nincs is arra,
Hogy valaha feladja.
Az egyetlen mi szívét bántja
A szerelem hiánya,
Mit te adtál meg neki,
De lehet csak te hiányzol nagyon neki!
2022. 07. 17. - B. R. M.

YOU ARE READING
Verseim //I.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
