Gondolatok a halálrólHa alacsony a vérnyomás,
Nagy lesz a testben a változás,
Mert az bizony szédüléssel jár
S az ember azt hiszi; rá már a halál vár.Onnan tudom ezt, hogy anyukám
Fájdalmasan beállt derekán
Egy izomlazító segít, ám,
Lehet az okozza e mellékhatást.Kívánnak neki jobbulást,
De a szavak nem érik el azt a hatást,
Mi enyhítené e csapást,
Így szegény anya nem tehet mást:Testét ágyának adta át
S próbálja elviselni baját,
De nem hagyja el magát,
Azt mondja várja már a halált.Én azt mondom neki,
Ne butáskodjon, mert nem teheti
Meg, hogy engem otthagy, hisz
Sok felelősség terheli.Eljött az éjszaka
S lelkemnek vigasza,
Hogy már másnap van
S fülembe zeng anyukám szava,Hogy bizony az este
Megfordult a teste
S a matracon fekve
Hátat fordított a halálos ötletnek.Legalábbis azt mesélte,
Az ágyában megfordulva
Könnyebb volt nem a vérnyomásra
Gondolni, hanem valami másraPróbált koncentrálni,
Hogy lénye ne szédülni,
Hanem merülni
Kezdjen az álmokban, repülni.Azt hiszem itt az ideje már
Kifejeznem a hálám,
Hogy nekem ilyen szuper anyát
Teremtett a világ.Tegnap már szinte feláldozta
Létét, de a halál nem rántotta
Magával s nem bántotta
Lányának lelkét, hogy anyjának itt a vég.E fiatal lányka
Gondolni se tud a halálra,
Pláne akkor, ha anyjára
Kell figyeljen s nemcsak magára.Hisz ez a lány
Nem egyszer kapott
Az élettől pofont,
Hogy megélje a holnapot.
2022. 06. 13. - B. R. M.

ESTÁS LEYENDO
Verseim //I.//Befejezett//
PoesíaItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)