Verseim //I.//Befejezett//

A kettőnk lényege

Soha nem látták egymást,
Soha nem érintették meg,
Csak beleszerettek a szövegekbe.
Ez a kettőnk lényege.

Persze, mindkettőnknek tetszik
A kép, amit a másikról festettünk.
Kevesekkel beszéltem ennyit,
Úgy látszik egymásba szerettünk.

De lehet csak én érzem
Magam ennyire készen,
Mert engem jó, hogy még nem
Ölt meg a magány olyan mélyen.

Pedig nem is olyan régen
Még másért forrt a vérem.
Azt hittem ő kell tényleg,
De ő nem a tettek embere, már értem.

Most viszont úgy érzem,
Van értelme a reménynek.
Még magamat sem értem
Hogyhogy te lettél a részem.

Mert ha nem értem,
Akkor meg érzem.
Pedig nem is könyörögtél térden
Állva a királynődért, értem.

Azt mondtad tegnap
Nekem a telefonba,
Hogy olyan vagy, mint egy pók;
Észre se veszem, behálózol.

Mert ez bizony így történt,
Csendben valamit körémszőttél.
Már csak, hogy rímekben beszéltél velem,
Akkor belédeshettem.

Senki se tette még ezt nekem,
Hogy rímeket írjon a cseten
Úgy, hogy nem is az esetem,
De valahogy te lettél, kit kerestem.

Rájöttem, hogy észre kellett volna vegyem,
Hogy milyen értékes egy ember
Lakozik benned
S, hogy ez mégiscsak az esetem.

Szavaiddal simogatod a lelkem
S néha úgy érzem, hogy a testem
Is néha sikerül
A képernyőn keresztül.

Soha nem látták egymást,
Soha nem érintették meg,
Csak beleszerettek a szövegekbe.
Ez a kettőnk lényege.
2022. 09. 18. -B. R. M.