Rád emlékezem,
Ahogy fogod a kezem.
Tagadom, de szívemnek gond,
Hogy üres nélküled; hiányzol nagyon.
Lehet nem voltam jó vagy elég,
Igyekeztem,hogy maradj az enyém,
De az élet kemény,
Így maradtam egyedül én.
De nem bánom,
Mert te boldog vagy tudom
S az nekem a legjobb dolog,
Ha tudom, hogy mosolyogsz.
Azt ugyan sajnálom, hogy nem én
Teszlek már boldoggá,
Mert most már tudom; nem voltam elég,
Más vált számodra fontossá.
Azt mondtad azért nem kellek,
Mert nehéz így mellettem,
Hogy ágyba kényszeredtem
S jobb neked mindent elfeledned.
De tudom én azt,
Hogy akkor is ha te is inkább tagadod,
Legbelül hiányzik nagyon, ahogy
Együtt csinálunk ezt-azt.
2022. 06. 05. - B. R. M.

ВЫ ЧИТАЕТЕ
Verseim //I.//Befejezett//
ПоэзияItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
