Verseim //I.//Befejezett//

A szívemre hallgatva

Ma reggel is elkezdtem.
Feszültséget gerjesztettem
Azzal, hogy féltékenykedtem,
Mert elment az eszem ismételten.

De rájöttem, hogy semmi okom
Fent lenni a plafonon,
Ezért inkább visszafogom
Magam s nem nyafogom.

Tudtad? Ez nyelvtanilag helytelen,
Mert az nyafogok lenne helyesen,
De úgy érzem, hogy felesleges
Magammal is feleselnem.

Minthogy amiatt sem érdemes,
Hogy te mennyire vagy érdemes
Arra, hogy végleges
Döntést hozzak, mi érdekes.

Érdekes, hogy ilyen rövid idő alatt
Úgy érzem a szívem nálad ragadt.
A két kezedben maradt,
Mert te vagy az, ki egybe tarthat.

Eljutott az agyamig,
Hogy bármekkorát fogok csalódni,
Maradok egy jó darabig,
Mert több lehetőség nem fog adódni.

Vagy ha mégis adódna
S lehet nálad jobb volna,
A szívem akkor is azt fogja mondani,
Hogy veled akarok maradni.

Lehet jobbat érdelmelnék,
Legalábbis sokan ezt gondolják.
De vajon őket érdekelné,
Hogy nekem nem ez a boldogság?

Ma azt mondtad, hogy
A bátrat s a bolondot
Csak egy hajszál választja el egymástól,
Mint szószátyárt a pletykáktól.

Elhiheted nekem, hogy várom,
Hogy mikor jön el a nap, hogy látom
Azt az őszinte mosolyt a szádon,
Hogy nem kell nekem más ezen a világon.

Mert igen, félretettem az önbecsülést,
Elfeledtem az agysérülést
S rájöttem, hogy te hozol nekem üdülést,
A szívemnek megkönnyebbülést.

Igen, ez a versem is arról szól,
Hogy mennyire szerelmes lettem.
A szívemre hallgatva mentem
S úgy érzem, hogy jól tettem.
2022. 09. 24. - B. R. M.