Verseim //I.//Befejezett//

Úgyse kapok semmit válaszul

Ma reggel is rád gondolok,
Mert rajtad kívül mást nem akarok
Szeretni,
Nem tudlak elengedni.

Mármint utadra bocsátalak,
De ez nem ér fel egy bocsánattal,
Mert egyszerűen képtelen
Vagyok megbocsátani,
Amit tettél énvelem.

Azóta se értem,
Mégis mit vétettem,
Hogy ezt érdemeltem?

Tudom, hogy hazudtam
Sokszor tényleg,
Mert elmeséltem néked,
Hogy milyen voltam régen,
De azóta tanultam.

Lehet, hogy hibáztam,
De akkora fájdalmat nem csináltam,
Mint amilyet te okoztál
Azzal, hogy megcsaltál.

Mármint nem az bánt nagyon,
Hogy magamra hagyott,
Kit szerettem egykoron,
Hanem az, hogy hogy tetted!

A hátam mögött csendben,
Én azt hittem minden rendben,
De aztán ti ketten
Egymáséi lettetek menten
S azóta kell egyedül lennem.

Eléggé paradox,
Hogy míg te más mellett ragyogsz,
Addig én próbálok dönteni,
Hogy megéri-e szavakba önteni
Amit érzek s gondolok, ha úgyse olvasod.

Egy részem megbocsátott,
Tudja, hogy ő hibázott,
De van egy másik felem,
Kinek a szerelem
Egy lételem.

De nem mindegy, hogy kivel!
Nem akárkivel szeretnék lenni,
Mert veled akarom rendezni
A dolgokat, neked akarok örömet szerezni,
Nem másnak!

Értsd már meg végre, hogy imádlak!
Még azt se mondhatod, hogy rád szálltam!
Amióta elhagytál,
Lehetőséget is alig hagytál,
Hogy felkeresselek,
Lehet törölted is az esemesem.

Azt, amit születésnapodon küldtem,
Mert nem vetted fel a telefont
És még én éreztem magam szarul,
Hogy csak ennyit adtam szótlanul.

Remélem, hogy kapcsolatunk
Kötele tovább nem lazul,
Így maradok inkább szótlanul,
Tudva, hogy úgyse kapok semmit válaszul.
2022. 07. 25. -B. R. M.


(A szakításunk évében januárban még ilyen üzenetet küldött nekem, nem teljesen értem mi változott meg benne június végére csak részben.)