Verseim //I.//Befejezett//

Szívemnek palotája

Ahova te vagy zárva

Fázom s vacogok,
De nem tudom eldönteni, hogy vajon
Ezt azért teszem, mert hiányzol
Vagy tényleg a hideg a bajom.

Lehet csak szimplán félek,
Hogy megbántottalak téged
S nem vesz rá a lélek,
Hogy ne aggódjak érted.

De az, akit féltek
Nemcsak te vagy értsd meg!
Ezt nemcsak érted
Teszem, mert nem is kérted!

Ezt nem azért írom, hogy féltékeny legyél,
Mert nem akarom, hogy az legyél.
Te is mondtad nem egyszer,
Hogy a 'temegénből' 'mi' lesz egyszer.

Azóta gondolok kettőnkre
Úgy, hogy nem külön,
Mert te nem teszel tönkre,
Tőled nem menekülök.

Ezt értettem azalatt,
Hogy nemcsak egyet féltek.
Nincs új a nap alatt,
Ha most is elmondom: szeretlek téged.

Mióta együtt vagyunk
Nem telik el úgy a napunk,
Hogy a másikról egy szót se hallunk
Vagy valami olyat, mit nem akarunk.

Írtam neked
Egy fontos üzenetet,
Nem tudom, hogy megkaptad-e
Csak azt tudom, hogy remegek.

Remegek a félelemtől,
Hogy mit fogsz reagálni.
Félek a sérelemtől,
Mi ezután fog engem várni.

Csak remélni tudom, hogy te más vagy!
Te nem töröd össze szívét e lánynak,
Mert ezek csak hamis vádak,
Amiért annyiszor átvágtak.

Én hiszek kettőnkben,
A közös jövőnkben,
Hogy te nem mész el mellőlem
S itt fogsz lakni szívemben
Egy díszes teremben.

Szívemnek palotája,
Ahova te vagy zárva,
Mert a királynő odazárta
Kit szeret, hogy senki se bántsa.

Szívemben őrizlek
Akárcsak egy kincset
S ha kinyitom a kilincset,
Te leszel ki megkaphatsz belőlem mindent.
2022. 09. 29. - B. R. M.