Verseim //I.//Befejezett//

Kés a szívemben

Mikor végre megszerettelek

Azzal, hogy magamra hagytál
Tudom, hogy nem akartál rosszat,
De tudod mi az, ami bosszant?
Hogy még meg se csókolhattalak.

Nincs új a nap alatt, ha azt mondom,
Lehet, hogy nincs is veled dolgom
Ebben az életben,
Bocsáss meg, hogy tévedtem.

Azt mondtad, hogy én nem ezt érdemlem,
Így hát akkor megkérdem:
Mi lelt, hogy már nem érzed,
Mit öt éven át, míg én féltem?

Tudod, hogy mitől féltem igazából?
Nem is a magánytól,
Inkább attól,
Hogy mi lesz, ha az a tűz már nem lángol.

Erre tessék!
Öt nap együttlét is elég,
Hogy benyögd már az elején,
Hogy Te már nem érzed azt, amit én.

Amit én évek után elkezdtem,
Mire vártál s lám megtettem.
Azt, amit elkezdtem érezni,
Nehéz lesz hidd el fékezni!

A szívem nem egy játékszer,
Amit el lehet törni ennyiszer,
Mert eljön egy nap egyszer,
Hogy már nem működik a rendszer.

Nem mondom, hogy összetörtél
Csak hirtelen egy kés
Lett szívembe szúrva még,
Mert úgy látszik nem volt még elég.

Nem voltam eleget egyedül,
Mint az tegnap kiderült,
Mert nem sírtam volna a telefonba,
Ha nem szerettelek meg volna!

Azt mondtad, hogy érzed,
Hogy szeretlek téged
És nem is mondom, hogy tévedsz,
Mert érzem, hogy csak féltesz.

Ezért mondtad, hogy te csak védesz
S csak azért nem voltál részeg,
Mert nem akartad, hogy a késed
Olyan mélyre szívembe véssen.

Nem akarlak elveszteni
És nem értem miért elég ennyi
Neked belőlem,
Hisz még semmit se kaptál tőlem.

Itt nem valami tárgyra gondolok,
Mit bármikor zsebedbe rakhatok.
Az igazi ajándék
Maga a közös szándék.

Az a mindennél nemesebb
S mondhatni semminél se kevesebb
Szívünk mélyén lakó érzelem,
Mit úgy hívnak; szerelem.
2022. 08. 25. - B. R. M.