Verseim //I.//Befejezett//

Szíve lángjának az ébredés

(Kihúztál a magány tengeréből)

Ma reggel felkeltem
S mi volt az első, amit tettem?
Szerintem már sejtheted.
Elkezdtem ezt a verset neked.

Ébredés után az első gondolatom
Te voltál, így már láthatod,
Mert tudom, hogy olvasod,
Hisz ki úgysem hagyhatod.

Egyrészt azért, mert szeretsz
Pont úgy, mint a verseimet,
Másrészt, mert szereted,
Ha elküldöm vagy felolvasom neked.

Bánom, hogy nem lehetek ott veled,
Nem fekhetek az ágyban melletted
S nem simogathatom a fejedet,
Mit most csak szavakkal tehetek.

De tudom, hogy el fogsz jönni,
Nemcsak köszönni,
Hanem velem együtt örülni
S szívembe még jobban beszökni.

Te nem egy kést fogsz beledöfni
Szívembe, vagyis szeretném ezt hinni,
Hogy te más vagy, mint a többi
S nem akarsz mindjárt összetörni.

Hisz kár lett volna összejönni,
Ha nem számat száddal akarnád betömni,
Hanem a szemembe akarnál köpni
Úgy, mint az összes többi!

De én érzem, hogy más vagy!
Te tudod mi az a bánat,
Megjártad göröngyös útját a mának,
Láttad partját a magánynak.

A magánynak tengerét
S vizének végtelenjét,
Minek könnyek itatják fenekét
S távol már a menedék.

Te kimentettél ebből
A fullasztó mélységből.
Megmentettél a szörnyű érzéstől,
Kihúztál a magány tengeréből.

Ha én vagyok a királynő,
Akkor te meg a megmentő.
Legalábbis így akarta a teremtő,
Hogy egyikünknek se legyen rettentő.

Hűséges katonává lettél
Pusztán azzal, hogy jöttél.
Váratlanul elém kerültél
És seperc alatt mellém ültél.

Mellém a királyi trónra
Hova őszintén szólva
Nem hittem volna,
Hogy te ülsz s vár majd a királynő csókja.

Valamit bennem ébresztettél
Azzal, ahogy beszéltél
S ahelyett, hogy lenéztél,
Velem együtt nevettél.

Túlláttál a külsőségen,
Nem érdekelt a sérülésem.
Megláttad, hogy nincs hiba a készülékben
Csak egy kicsit szerencsétlen.

De akármilyen balszerencsés
Ez az ártatlan teremtés
Te lettél számára a menekvés,
Szíve lángjának az ébredés.
2022. 09. 20. - B. R. M.