Boldog mosolyok
Egymásra találtatok,
Mint a magányos galambok,
Kik társra vágynak
S egymás szívében leltek varázslatot.
E két emberi arc,
Hátuk mögött sok a harc.
Most boldog mosolyok
Ülnek ajkukon.
Legalábbis én külső szemmel
Úgy látom minden reggel,
Hogy ez a két ember
Immár mosollyal az arcán kel fel.
Egyikük megkérdezte kedvesen,
Hogy honnan tudom, hogy mi a szerelem,
Mire én csak azt feleltem,
Hogy éreztem már nem egyszer.
Most itt van ez a két ember,
Kik azt hitték egész életükben,
Hogy tudják mi a szerelem,
De ezek szerint csak most kezdték el.
Ahogy látom a mosolyt arcukon,
Olyankor mindig magamban átfutom,
Hogy vajon az megy-e át agyukon
Hogyan változtatnak sorsukon.
De én most tudom,
Hogy másra se nagyon
Gondolnak, csak arra,
Hogy majd újra járni tudok.
Nem is a saját boldogságuk
Az ő kívánságuk,
Hanem a szabadságuk,
Az örök ifjúságuk.
Nem fontos a származásuk,
Ha egyezik a felfogásuk,
Ha a lelkük gyógyulása,
Szívük hangos kacagása.
2022. 09. 02. - B. R. M.
(A festmény Buday Mihály munkája, ami ,,Az örök ifjúság forrásánál" címet viseli)

YOU ARE READING
Verseim //I.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
