Verseim //I.//Befejezett//

Nyaralás végén

Lassan elhagyjuk a magyarok
Óriási tavát,
De nem felejtjük 2021
Utazási nyarát.

Bár az idő gyorsan pereg
S vár még rám tanulás
És sok más,
Közelednek a vizsgák,
Amire még az igazság,
Hogy alig készültem
Csak a magyarral vesződtem,
A törit és matekot el se kezdtem.

Pedig úgy terveztük, hogy ezen nyaralás
Része lesz még a tanulás,
De nem bánom, hisz helyette lazulás
Volt és pancsizhattam
A Balatonban,
Végre nyaralhattam újra,
Bár a szívem szúrja,
Hogy Ő nem súgja
Már többé:
Én az övé
Vagyok,
Mert sajnos
Már nincs,
Elhagyott.

De még mindig nem bánt,
Hogy övé lett a boldogság,
Mert így élhet tovább
S csak kicsit
Fáj
Hogy ő nem sztorizik
Már
Mi történt vele aznap,
Más hallja tőle kedvesen;
Szeretlek kedvesem!

Furcsa mód nem bánom,
Hogy már nincs párom
S nem vált valóra egy álmom,
Hogy a felesége leszek.

Már nem fogják férfi kezek este
A testemet, de remélem tudja;
Sose fogom feledni,
Egyedül próbálok nevetni,
Mert ő már más szívét eteti.

Kicsit elkeserített,
Hogy nem tőle tudtam meg,
Hanem édesanyámon keresztül,
Kevésbé kellemetlenül
Ért hozzám a hír,
Hogy már egy ideje

Megszeretett egy lányt,
Ami még mindig bánt,
Pedig már
Lassan két hónap is eltelt,
Mióta megtudtam, elment.
Most érzem csak igazán,
Mennyire fáj a magány.

Azt hittem sikerült,
A fájdalom kikerült,
De úgy néz ki tévedtem
És én már rég nem szenvedtem
Ennyire, de legalább visszakaptam
Amit tettem régebben
Megállás nélkül könnyezem,
Tévedtem,
Hogy tudok feledni,
Mert nem tudok nélküle lenni
Csak szenvedek.

Utolért
Ez az egész,
Mit úgy hívnak szenvedés
S még nem sikerült a feledés.

Rájöttem, hogy utálok magányos
Lenni.
Alig tudok enni,
Csak a lelkem éhezik
Szeretetre,
De nem mindegy milyenre,
Szerelemre.
El lettem felejtve?
Érdeklem még egyáltalán?
Vagy már örökre csak barát
Leszek szemében
És
Nem is érdekli kit hagyott el?
Vajon neki is fáj?
Vagy elragadta az a lány
S a női báj?

Nem szabad elsüllyedni
Azt mondja mindenki,
De még sose fájt
Ennyire a magány
Lehet talán
Nem voltam sokáig egyedül.
Mindig haladtam rendületlenül tovább,
Nem ragadt meg
Senki szívemben
Olyannyira mint ő,
Szívemen most egy kő
Fekszik
Nem pedig
Egy férfi
Ki mellett merek félni
A viharban, úgy mint a régi
Szép időkben,
Mikor vele az esőben
Szét áztunk rendesen
S nem csak rózsaszín buborékban,
Hanem ugyanolyan fürdőkádban
Tusoltunk
2021. 07. 24. -B. R. M.