Verseim //I.//Befejezett//

Kit a polcra eltesznek

Miért nem tudtál maradni?

Igaz, hogy még mindig szeretlek,
De már többet nem jelentek,
Mint egy elengedett felesleg,
Kit a polcra eltesznek.

Több egyszer még lehetek?
Vagy a kérdésem túl meredek?
Neked már semmit se jelentek?
Mire voltak jók akkor azok a hetek?

Tudom, hogy nagyot vétek
Azzal, hogy még mindig érzek valamit
És a végsőkig remélek,
Hogy lehetek még neked újra az, aki.

Sajnálom, hogy szerelmes lettem beléd,
Hogy mindig kimentem eléd
A munkahelyed felé
S rögtön megfogtuk egymás kezét.

Alig ismertük egymást,
Tán egy hete
És meglepett téged, hogy más
Előttem nem volt bevállalós ennyire.

Legalábbis így fogalmaztál
Mielőtt magaddal hoztál.
Aztán miután elvittél
Az ágyadba azonnal nem fektettél.

Ez volt az, ami vonzott benned,
Hogy nem egy tárgynak kellek neked.
Az, hogy tisztelted
Az emberi érzéseket.

Persze csak egy darabig!
Miért nem tudtál maradni?
Ezt már senki se fogja megmondani,
De nem foglak semminek elhordani.

Ezt csak azért, mert még mindig
Képes vagyok szeretni
És megbocsátani, hogy hibáztál,
Mert nekem többet jelentesz a világnál.

Emlékszel?
Vettél nekem egy bögrét,
Amire ez volt írva:
,,A világ számára csak egy személy vagy, de számomra te vagy a világ."

Azóta tán egyszer került elém,
Mióta tőlem elmentél
És egy doboz zsebkendő is alig volt elég,
Hogy ne sírjak tovább, ne én!

Tudod miért sírtam akkor?
Nem is teljesen azért, mert hiányoztál
És fájt, amit okoztál,
Hanem mikor ezt adtad rám gondoltál.

Szóval inkább a meghatottság,
Az elfeledett boldogság
Okozta akkor a sírást,
Nem a benned való csalódás.
2022. 08. 09. - B. R. M.