Verseim //I.//Befejezett//

Az őrangyalom

De amúgy észrevetted,
Hogy alig fél órába tellett,
Hogy lenyugtassál engemet
Azzal, hogy elvonod a figyelmemet?

Más nem is nagyon kellhet,
Mikor a sírás kerget,
Minthogy levedd a terhet
Azzal, hogy meghallgatsz engem.

Köszönöm kedvesem,
Hogy itt vagy te nekem
És mindig észhez térhetek
Hogyha tévedek.

Egy valamit kérhetek?
Ha vannak bennem kételyek,
Miket szült a képzelet,
Mindig tudasd velem a lényeget.

A lényeget, hogy mennyire szeretsz
Akkor is, ha elmegy az eszem.
Olyankor nem tudom mi van velem,
De hidd el nem direkt teszem.

Ahogy te mondtad kincsem,
Az egészben az a vicces,
Hogy te szóltál előre,
Hogy ez lesz belőle.

De akkor én mazochista vagyok,
Hogy még így is többet akarok
S a szívemre hallgatok
Azért, mert melletted maradok?

Miért szerettelek meg ennyire nagyon?
Miért kellett csak úgy beléd botlanom?
Miért akarom, hogy veled induljon napom?
Ezekre a választ nem tudhatom.

Tudod miért nem?
Mert nem számít a miértje,
Ha egyszerűen csak érzem,
Hogy te vagy az, kit kértem.

Lehet, hogy nyálas ez a vers,
De legalább őszinte
És lehet, hogy ez így nyers,
De te vagy az, ki szívemet őrizze.
2022. 09. 23. - B. R. M.