Verseim //I.//Befejezett//

Mese halálközelről

Ma este vajon
Kinek lesz igaza azon,
Hogy mi volt az ebéd a mai napon?

Kiderült immár, hogy a jóanyám
Az, kinek igaza volt,
Hogy nem krumplifőzelék,
Hanem egy másik tejszínes keverék:
Carbonara volt ma az, mit ebédeltem,
Illetve elfeleztem
És el is feledtem,
Hogy megettem.
Csodálkoztam is, hogy hol a fasírt?
Mert tálamban amit láttam
Az bizony szalonna vala.

Már befektettek az ágyba,
Bár még messze az igazak álma
S mivel kitört a székem kis kereke,
Még várat rám a magyarok tengere:
A Balaton,
Mi egy hatalmas tó.

A repülést bevállalnám,
Csak nem tudjuk igazán,
Hogy bírnám a nyomást
A fellegekben.
Nehogy véletlen
Az legyen végem.

Van egy orvos, ki kezelt,
S szerinte, hogy túléltem
Egyenesen hihetetlen.
"Maga egy csoda!"
Mondta egy nap mosolyogva,
Mikor már megvolt a shuntom.
Ne kérdezd minek öntöm
Szavakba ezt a csodálatos embert,
Kinek sokat köszönhetek.
Hát ezért! Ő az kinek köszönhetem,
Hogy még élek,
Meg persze a jó Istennek,
Mert, ha nem hiszek;
Bizony odaveszek
S ébren tovább nem leszek.

Aki nem hiszi, járjon utána!
2021. 07. 24. - B. R. M.