Verseim //I.//Befejezett//

Álboldogság

Tegnap volt születésem napja
És rájöttem, hogy az, ki a bút kapja
Igazából nem én vagyok,
Mert te hazudod a boldogságod.

Pedig mindketten tudjuk,
Hogy ez így nem az igazi,
De majd egyszer megunjuk,
Hisz kötésünk nemcsak logikai.

Tudtad drága?
Az ilyet hívják
Manapság
Lelkitársnak.

Mert ami köztünk van kötelék
Több, mint elég;
Amolyan szerelem féleség,
De szólj ha tévednék.

Gondolj bele őszintén!
Ki vagyok neked én
S ki voltam rég?
Hát nem egy álomfeleség?

Tudod, hogy csak viccelek!
Ilyen gondolataim nincsenek.
Pedig képzeld elhittem neked,
Hogy egy nap a feleséged leszek,
Ahogy ígérted.

Még a kezemet is megkérted!
Igaz, hogy csak egy topjoykupak
Karikáját húztad ujjamra,
De akkor azt hittem rátértem utamra.

Nekem az is elég volt arra,
Hogy elgondolkodjak rajta,
Hogyha ezt elfogadom,
Nem-e leszek egy barom.

Hogy mi lett volna már nem tudhatom.
Tán lesz még rá alkalom,
Hogy ajkamon a te hitvesi csókod landol,
De az se baj ha álmom maradol.

Néha azt kívánom,
Ha előtör hiányod,
Hogy bárcsak ne lenne meg a szívem,
Mert akkor nem szeretne téged!

Vagy ha mégis megmarad
És meg nem szakad,
Azt szeretném ha te magad
Kötnéd be a foltokat.
2022. 07. 20. - B. R. M.