Ha most itt lennél,
Mellettem az ágyban feküdnél.
Gyengéden átölelnél
S úgy éreznéd magad, mint aki él.
Nem kérném,
Hogy az enyém legyél,
Egy csókot ajkamra tegyél
S nyálamból mintát vegyél.
Mókásan hangzik
Most ez így tudom,
De ez az egész köztünk nem zajlik
Úgy, mint mikor a szemem becsukom.
Mikor legközelebb lehunyom
A szememet ártatlanul
Azt fogom kívánni ha bele is bukom,
Hogy ne legyek miattad álmatlanul.
Szeretném ha szád
Az enyémre tapasztanád!
Lehet nem veszed majd hasznát
Ha elcsenem a herceg csókját.
Fura ezt bevallani,
De a hangod akarom hallani,
Ahogy fülembe tudnád sóhajtani
Azt, amit akarok hallani.
Vágyom rád, de piszkosul
S lehet ez gyorsnak bizonyul,
De gyomrom már most összeszorul
S szívhangom torkomba összpontosul.
2022. 09. 09. - B. R. M.

YOU ARE READING
Verseim //I.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
