Verseim //I.//Befejezett//

Szeretlek, baby!

Azért írom ezt,
Mert nem értem hogy történhetett,
Hogy a szívem ennyire megszeretett,
Hogy szinte szétesett.

Ködös a múltam,
Sokszor félrenyúltam.
Te vagy az egyetlen a sok közül,
Ki tudta, hogy kijövök a maszk mögül.

Az életemet
Sokáig tűzdeltem
Hazugságokkal,
Igaznak hitt álmokkal küzdöttem.

De te voltál az egyetlen,
Ki átlátott mindezen,
Forrt benned a sok érzelem,
Kellett hozzá türelem.

Benned lüktetett
S nekem fel sem tűnhetett,
Hogy amit azóta kergetek,
Benned van; a szerelem.

Túl sokáig kerestem,
De ezidáig nem leltem
Társra mire rendületlen
Vágyik most is lelkem.

Aztán jöttél megint te a képbe.
Abba a homályos szürkébe
És azóta nem látok rémet,
Kitörölted a sok emléket.

Melletted úgy érzem
Sikerült túllépnem,
A múltat félretettem
S már érzem, van kiért élnem.

Ezt nem teljesen úgy értem,
Hogy te vagy az értelme
Ennek az átkozott földi létnek,
De melletted színesebb az élet.

Magamért fogok élni,
Többé nem fogok félni
S lesz értelme remélni,
Mert fel akarok kelni.

Nemcsak abból az álomból,
Ami rámragadt a múltamból,
Hanem arra a gyengeségre mondtam
Mi korlátol a mozgásban.

Szeretnék újra járni
S szabadon szállni!
Jöhet mostmár bármi rémes,
Nem kell sokat várnod, édes!

Sokadszor is eldöntöttem,
Hogy a széket mögöttem
Akarom tudni
S a te karjaidba fogok futni!

Azt az éjszakát
S annak mámorát
Sose fogom elfeledni,
Mert jó volt veled szeretkezni!
Szeretlek, baby!
2022. 08. 21. - B. R. M.