Vissza se jöttél bocsánatért
Már megint az a baj velem,
Hogy állandóan
rajtad jár az eszem,
Vágyom csókodra.
Tudom, hogy ez nyálas,
Hisz anno utáltad,
Ha túl sok romantikát
Vittem hozzád át.
Persze volt, hogy szeretted,
Sokszor kellett neked
Márcsak azért, mert
Segített a múltat felejtened.
Most te lettél az én múltam része,
Mert megcsaltál
Több mint egy éve.
Még csak esélyt sem adtál,
Szájon már nem is csókoltál,
Nem sokkal később magamra hagytál.
Megkérdeztem volna;
Ha anyád lenyomorodna,
Az apád elvált volna?
Ugyanezt tette volna?
De végül nem tettem,
Magunkat megmentettem
Egy konfliktustól,
Miből amúgy nekünk sose volt.
Te nem is tudod,
Hogy hiányod
Nekem mennyire maró,
Szívemben olyan mintha karó
Lenne, tudjuk: nem oda való.
Ma már nem kérhetem,
Hogy te legyél, kit féltenem
Kéne szüntelen,
Nem lehetsz a végzetem.
Mindezt csak azért,
Mert egy másik lányért
Elhagytál s a hibádért
Vissza se jöttél bocsánatért.
Pedig szerettem volna,
Ha ki egykor kezemet fogta
Szemembe mondja mit tett
S bocsánatot kért volna,
De nem így lett.
De nem haragszom érte,
Mert szeretlek téged
És nekem az a lényeg
Ha mosolyodat látom, azt a szépet,
Igen azt, amiről csináltam sok képet!
Értsd már meg végre:
Hiányzol édes!
2022. 07. 16. - B. R. M.

VOCÊ ESTÁ LENDO
Verseim //I.//Befejezett//
PoesiaItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
