Verseim //I.//Befejezett//

Múltbéli sirató

Titokban ma is rád gondoltam,
Pedig azt hittem
Nélküled vagyok boldogabb
S több ilyen gondolatom nincsen.

De akármennyire szeretnék már kilépni,
A szívemet mindig kitépi
Mikor szemem nézi
A képeid s látja, hogy nem vagy a régi.

Mi lett veled?
Nem szerettelek eleget?
Ennyire megviseltek a történtek?
Fáj ilyennek látni téged!

Nem tudom mit vétettem,
De biztosan hibáztam.
Egy marha nagyot tévedtem,
Mikor veled az esőben bőrigáztam.

Az volt az az alkalom
Mióta kimondhatom,
Ha kinézek az ablakon
Nem félek egy viharos napon.

Emlékszem,
Hogy fülembe súgtad mit érzel
S szememben te voltál a délceg
Királyfi, ki megvédett, ha féltem.

Csak egy dolgot kértem,
De lehet, hogy mégsem
Kellett volna ilyen nagyot,
Mert tudhattam volna, hogy az örökkék már azok.

Minek kértem én,
Hogy legyél velem örökké?
Miért hiszem azt, hogy a lehetetlen után
Van még remény?

Miért nem voltam neked elég?
Miért voltál velem ilyen kemény?
Mit vétettem én?
Vajon ő jobban szeret, mint én?

Azt bizony nem hinném!
Megmondom én őszintén,
Hogy nálam jobbat
Nem is kaphatsz!

Nem akarom magam fényezni
Csak szeretném azt érezni,
Hogy meg tudom magam fékezni
És nélküled is lehet létezni!

Az a baj az egésszel,
Hogy még te is lehet érzel,
De nem gondolkodsz ésszel
És hagyod, hogy letérítsen!

Hogy ki?
Szerintem tudod, hogy kire gondolok.
Igen, a barátnőd az, az a tulok,
Ki mindennek elhordott
Olyanok miatt, mit tévesen tudott.

Úgy vetettél véget,
Úgy töröltél végleg,
Hogy elmesélted,
Hogy a barátnőddel
Folyton rólam veszekedtek.

Hogy miért foglalkoztál velem?
Hát elmondom neked,
Hogy csak egy oka lehet;
Hogy még mindig szeretsz!

Magadat hibáztatod,
Ahelyett, hogy belátod,
Nincs már hadiállapot,
Abba lehetne hagyni az ivászatot.

Mert én bizony látom
És igazából szánom,
Őszintén sajnálom,
Hogy mi lett abból a srácból.

Abból, ki ha szemembe nézett,
A szerelemtől lett részeg,
Nem mondta ki mit érez,
Inkább kimutatta az egészet.

Ne aggódj!
Erről az egészről,
A szótlan beszédről
Nem más tehet, mint a horoszkópod.

Akkor kezdtél el hinni
,,Ilyen baromságokban",
Mikor megállapítottam,
Hogy olyan vagy pillanatokban.

Néma és kőszívű
Ugyanakkor jóképű,
Mondhatni egyszerű
És gyakran öntörvényű.

Mondhattam volna,
Hogy inkább vagy egy macska,
Mint egy skorpió,
De nem vagyok hangulatromboló.

Féltem, hogy megsértődsz,
Amiért problémám van azzal,
Hogy sose mondtad hanggal,
Azt a bizonyos szót.

Igen, azt a jót
Mihez hasonlót,
Nem adhat egy csók,
Hiába jobb a tett, mint a bók.
???- B. R. M.