Verseim //I.//Befejezett//

Belédszerettem

De milyen nagyon!

Már megint neked írok,
De már alig bírom,
Hogy magammal kell vívnom,
Mert Te vagy minden gondolatom.

Ezúttal is folytatom,
Hisz így legalább mondhatom,
Mégha nem is láthatom,
Hogy soraimat olvasod.

Úgy érzem én vagyok a hibás,
Amiért túl nagy kihívás
Volt nekem az, hogy érted
Álljak lábra, hiába kérted.

Most itt épp esik az eső.
Leírnám,
Bánom, hogy immár
Nem lehetek számodra a legelső.

Te is tudod,
Mégha magadnak is hazudod,
Hogy azt a bizonyos dátumot
Elfeledni nem teljesen tudod.

Mindig azt mondtad,
Hogy előtte szóljak
Ha eljön a napja,
Hogy fordulónk van.

Mert azt remélted,
Hogy tényleg
Mellettem valóban
Nem kevered össze a napokat.

S lehet azért nem tetted,
Azért nem felejtetted
El a mi napunkat,
Mert mi egymásnak adtuk magunkat.

Emlékszel?
Én emlékszem.
Mindig azt képzelted,
Hogy velem éled le életed.
Hát nem így lett!

És erről mindketten tehetünk,
Egymást elvesztettük.
Én azért mert nem akartam eléggé,
Te meg másnak váltál kedvesévé.

Talán nem is gondolkodtál
Mikor megcsaltál.
Tudtad, hogy nekem egy nap a halál
Azt mondta magával ránt.

De aztán nem úgy lett,
Az Isten megmentett.
Te pedig azonnal mentőt hívtál,
Mert segíteni nem bírtál.

Most te nem tudod igazán,
Hogy várni mennyire fáj.
Szörnyű emlék,
Hogy azt, akit szerettem elvették.

Miután elmentél,
Szívemben beborult az ég,
Leállt a film, megszakadt a kép.
Életem addig volt szép.

Aztán elvesztettelek,
Szívembe rejtettelek,
De úgy látszik még szeretlek,
Mert folyton rólad verselek.

Rajtad jár az eszem
Még akkor is ha eszem.
Én csak szeretném,
Hogy tudd, veled ugyanezt sose tenném.

Legyél újra az enyém!
Mindig van remény,
Akkor is ha az ítélet
Eljött s szétválasztott minket,
Szerelmünk még élhet!

Tudod, veled olyan jó volt,
Hogy olyan sok jó éjszakám
Kimondom ezután,
Hogy talán sose volt.
Melletted minden szép volt,
Minden más volt.
Lelkem többé nem a magánynak hódolt,
Mert volt valaki, aki mindig bókolt.

Pedig tudtad, hogy nem szeretem
Ha hízelegnek nekem,
De mégis mindig nevettem
Ha olyat szóltál nekem!

Ha bárki megkérdezte
Mindig élveztem,
Hogy eldicsekedhettem
Milyen az én barátom,
Egy valóra vált álom!

Sokan irigyek lettek,
Azt hitték viccelek.
De mi tudtuk az igazat,
Én a tied, te meg az enyém vagy!

Most azon gondolkodom,
Hogy megkérdezzem-e
Azt amit jelenleg érzek.
De lásd, megteszem:
Szerinted el fogok jutni
Arra pontra, hogy nem visszafordulni
Akarok majd, hogy magam mellett
Tudjalak csak mert szeretlek?
Vajon kiszeretek valaha belőled?

Túlságosan
Szeretlek bakker!
Lehet, hogy valójában
A legnagyobb pancser
Én vagyok,
De nem szándékosan!

Arról nem tehetek,
Hogy tökéletes vagy nekem!

Bevallom,
Hogy azért felelős vagyok,
Hogy belédszerettem,
De milyen nagyon!
2022. 07. 15. - B. R. M.