Verseim //I.//Befejezett//

Megvilágosodás

Csak úgy elkezdtem egyelőre,
Nem tudom mi sül majd ki belőle,
Ezt nem tudhatom előre,
Mert nem látok bele a jövőbe.

Rímeim sose fogynak el,
A szavak nem fagynak el,
Mert ez a virág nem hervad el,
Ha együtt locsolják Istennel.

Szavaim, mint a virág,
Egy külön színes világ,
Mi nem hallgat csak kiált,
Így magáért kiállt!

Megtanulja immár
Megvédeni magát
Ez a folyton nővő virág
S nem fojtja vissza hangját.

Nem hát!
Kinyitja a száját
És a sok bántás
Szavak nélkül visszaszáll.

Csak vesz egy mély levegőt,
Nem szidja a Teremtőt,
Mert tudja a nyerőt,
Hogy ő az, ki megmenti őt.

Tudjátok miért?
Mert ő látja mindezt odafenn
S a lét utáni életre
Az ítélet máris megszületett.

Hisz aki bűnt követ el,
A halál után nem követel,
Mert ott már nem jön a követ el,
Hogy elássa a követ, el!

A bizonyítékot,
Mi azonnal indítékot
Jelent az elkövető számára,
Hogy nem vigyázott szájára.

Nem akarok átkozódni,
Mert nem stílusom ilyet szórni,
De finoman szeretnék szólni,
Hogy nem kell rám semmit szólni!

Ha előkerül a földből
Az elásott kő,
Akkor az ítélet jő
S az már nem lesz menő.

Mert csak a sötétek
Olyan sötétek,
Hogy számukra a jótétek
Mit sem érnek!

Az ki vétett
A pokolban ég el
S mikor jön az égi jel,
Egyesül a fénnyel.

Ha nincs jel
A sötétség elnyel
S akkor már nem leszel
Soha többet Istennel.
2022. 08. 26. - B. R. M.

,,A fény harcosa, mielőtt csatába kezd, kitárja szívét, és kéri az Isten bátorító erejét."
~Paulo Coelho