Verseim //I.//Befejezett//

Mert neked így voltam tökéletes

Nem tudtál tovább várni

Fáradt vagyok,
Telnek a napok.
Ha alszok egy nagyot,
Akkor is az maradok.

Az éjjel meg nem fagyok,
Mert kinyitom az ablakot,
Hogy lássak egy csillagot,
Aztán becsukom.

Az a csillag Te vagy az égen,
Lehet az, kit Én régen,
Szerettem tényleg
És most is szeretem mélyen.

Azért írom ezt néked,
Mert láttam rólad egy képet
S nem olyan vagy mint régen,
Bár a mosolyaid szépek.

Mondd meg őszintén kérlek,
Most így jól érzed
Magad vagy tényleg
Ennyire megviseltek a történtek?

De lehet, hogy tévedek
És valójában lényedet
Nem is érdekli ha kérdezed,
Milyen irányban az életed.

Bevallom fájt ezt látni,
Mert én tudom, hogy másképp
Bánnék veled, mint bárki,
Enyém leszel tán még.

Tudom, hogy régen arra vártál,
Amire igazán vágytál,
Hogy újra elkezdjek járni,
De nem tudtál tovább várni.

Nem tudtál tovább várni,
Mert fájt magadat hibáztatni,
Nem akartál elszakadni,
De a múlton nem lehet változtatni.

Tudom, hogyha tehetted volna,
Nem engedted volna,
De tudom, hogy be voltál tojva,
Mert akkor nem így lett volna.

Ne értsd félre nem hibáztatni
Akarlak, hanem megnyugtatni
Próbállak, mert nem bírom abbahagyni,
Imádlak és magaménak akarlak tudni.

Tudom, hogy ez baromi nyálas,
Sosem szeretted a cukormázas,
Mondhatni műszálas
Romantikus dumákat.

De közben meg érdekes,
Hogy egy idő után semleges
Lettél a szövegemre,
Mert neked így voltam tökéletes.
2022. 08. 04. - B. R. M.