Verseim //I.//Befejezett//

Bocsánatkérő sorok

Őszinte vallomás

Ezek most bocsánatkérő sorok,
Mert tudom, hogy én okoztam gondot
Azzal, hogy azt hiszem folyton,
Hogy a szív nem is dobog.

Ez bennem egy beteg hülyeség.
Az emberi szívtördelés
Utáni vértörölgetés
Nálam olyan, mint egy függőség.

Csak azt nem értem az egészben,
Hogyha az én szívem sincs egészben
Akkor mit élvezek ebben az egészben,
Hogy másokét se hagyom egészben?

Te valamit megváltoztattál bennem,
Kinyitottad a szemem,
Hogy az ideális férfi jellem
Közel se olyan számomra, mint hittem.

Rendben, hogy egy férfi való
Mellém s nem egy talpalattvaló
Pillanatok alatt cserbenhagyó
Magának való mondhatni csaló.
De úgyis mondhatnám, hogy bunkó.

Nem mondtam el neked,
Mert még én sem voltam biztos benne,
Hogy az Isten pontosan mit üzent
S kit küldött le az égből nekem.

De hidd el nekem,
Hogy egy nap se kellett
És rájöttem,
Hogy Te sem jöttél véletlen.
Most ez futott le a fejemben.

Hogy mi is ez bennem?
Tudom, hogy nem voltam képben,
Hogy mi ez az érzés éppen,
De most már tudom s érzem.

Lehet, hogy hirtelen sok lesz
Ez, mit írok most neked,
De szeretném ha tudnád,
Hogy lennék az asszonykád!
Legalábbis, ahogy te fogalmaztál.

Úgy érzem,
Hogy még sohasem égett
Ennyire a képem
Csak mert szeretek valakit, tényleg!
Jól olvasod; Igen, szeretlek édes!
2022. 09. 01. - B. R. M.