Verseim //I.//Befejezett//

Oda meg vissza

Most is csak elkezdtem,
Teljesen belefeledkeztem
Abba, amit engedtem.
Nem akartam, de megtettem.

Mégcsak nem is sejtettem,
Hogy valaha elkezdem.
Függő lettem
S méghozzá te lettél a szerem.

Egy átkozott drog,
Amitől olyannyira boldog
Lettem egy pillanat alatt,
Hogy a szívem rajta maradt.

Totálisan belédestem,
Mint a krumpli a húslevesbe.
Nem ez rá a legjobb hasonlat,
De hirtelen nem tudtam kitalálni jobbat.

A legjobb ebben a drogban,
Hogy te vagy az, mint mondtam.
Még nem eleget mosolyogtam,
Mert szívem sokkalta többször dobban.

Nem hittem volna,
Hogy lehetek ennyire jobban,
Mert te egyetlen szavaddal
Elkábítasz azonnal.

Kinyitottad a szívem ajtaját
Letörted rozsdássá vált lakatját.
Rég indított meg valaki ennyire,
Hogy meg se tudjam fogalmazni mennyire!

De hisz a szerelemnek
Nem lehet az a lényege,
Hogy megengedjem,
Hogy tele legyen a fejem!

Az enyém mégis mivel lett tele?
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy veled.
Bevallom, hogy elképzeltem
Milyen lenne melletted az életem.

Nem hittem,
Hogy ez a versem
Egy újabb vallomás
Lesz, egy állomás.

De ha már így lett,
Akkor elmondom neked,
Hogy nem lenne fejemben ennyi ihlet,
Ha a szívem nem dobogna csakis érted.

Remélem megérted,
Hogy mégha nem is kérted,
Hogy szeresselek téged,
De oda meg vissza vagyok érted!
2022. 09. 14. - B. R. M.