Most is csak elkezdtem,
Teljesen belefeledkeztem
Abba, amit engedtem.
Nem akartam, de megtettem.
Mégcsak nem is sejtettem,
Hogy valaha elkezdem.
Függő lettem
S méghozzá te lettél a szerem.
Egy átkozott drog,
Amitől olyannyira boldog
Lettem egy pillanat alatt,
Hogy a szívem rajta maradt.
Totálisan belédestem,
Mint a krumpli a húslevesbe.
Nem ez rá a legjobb hasonlat,
De hirtelen nem tudtam kitalálni jobbat.
A legjobb ebben a drogban,
Hogy te vagy az, mint mondtam.
Még nem eleget mosolyogtam,
Mert szívem sokkalta többször dobban.
Nem hittem volna,
Hogy lehetek ennyire jobban,
Mert te egyetlen szavaddal
Elkábítasz azonnal.
Kinyitottad a szívem ajtaját
Letörted rozsdássá vált lakatját.
Rég indított meg valaki ennyire,
Hogy meg se tudjam fogalmazni mennyire!
De hisz a szerelemnek
Nem lehet az a lényege,
Hogy megengedjem,
Hogy tele legyen a fejem!
Az enyém mégis mivel lett tele?
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy veled.
Bevallom, hogy elképzeltem
Milyen lenne melletted az életem.
Nem hittem,
Hogy ez a versem
Egy újabb vallomás
Lesz, egy állomás.
De ha már így lett,
Akkor elmondom neked,
Hogy nem lenne fejemben ennyi ihlet,
Ha a szívem nem dobogna csakis érted.
Remélem megérted,
Hogy mégha nem is kérted,
Hogy szeresselek téged,
De oda meg vissza vagyok érted!
2022. 09. 14. - B. R. M.
ESTÁS LEYENDO
Verseim //I.//Befejezett//
PoesíaItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Jó olvasást! ;)
